Totoro blogja

Magyar kikerics

2012-01-28T09:12:00.001-08:00

Indulás a kőfejtőből:

A csúcson:

Nem fáradt:

Hollónász:

Néhány a sok százezerből:

Fatolvajok között

2012-01-14T05:41:00.000-08:00

Ma egy rövid kirándulást tettem a Szigetvár közelében lévő öreg gyertyánosba. Sok szép öreg gyertyán van ott, és ki szerettem volna próbálni az új GPS-em harci körülmények között. Már messziről hallottam a fejszecsattogást, de nem tartott vissza, így nemsokára fél tucat szabvány külsejű fatolvaj között találtam magam. Mondtam hogy felőlem dolgozzanak csak nyugodtan, de amikor az egyik szakadt alak megjegyezte hogy jó a biciklim egy pillanatra elbizonytalanodtam nem -e lett volna jobb visszafordulni. Sajnos pont a legszebb fák körül dolgoztak, így fényképezőt, GPS-t nem mertem elővenni, csak kissé távolabb, az erdő szélén. A gyertyán szépsége:

Somogyapáti

2012-01-08T06:08:00.001-08:00

Hetek óta nem voltam levegőn, így egészségügyi séta címén jártam egyet a hozzánk legközelebb eső legelőn, Somogyapátiban. A legelő nagy része elbozótosodott, sok öreg mezei juhar, néhány akác, tölgy, öreg körték (a legnagyobb 295-ös), öreg gyertyánok (a legnagyobb 290-es), és számomra ritkán látott érdekességként néhány nagy cseresznye (270 környéke) alkotja. Kerek három éve voltam itt (link), és csak most hazatérve tűnt fel, hogy az akkori találatokat nem vittem fel a listára. Érdekes így három év után újramérni a fákat. Az akác és mezei juhar eltérő növekedési erélye igen szembetűnő: A 310-es mezei juhar három év alatt 315 cm-re nőtt, míg a 330-as akác már 347 cm:

A legelő elbozótosodott felén még egy új 320-as juhar is akadt:

A somogyapátii találatok:

Mezei juhar - 335 cm (46.091508,17.758863 - 2009-es mérés)
Mezei juhar - 315 cm (46.092892,17.762743)
Mezei juhar - 320 cm (46.099483,17.772506)
Akác - 347 cm (46.092892,17.761778)

Évzáró

2011-12-31T02:44:00.000-08:00

2011-ben 91 új fa került fel a listára, amelyen összesen 222 db fa szerepel. A Dendrománia országos listájára eddig 123 találat lett felvezetve.

A 2012-es évben kizártnak tartom hogy hasonló nagyságrendű találat szülessen, főleg hogy nagyobb figyelmet szeretnék szentelni a lágyszárúaknak (elsősorban az orchideaféléknek) és a rovaroknak.

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

Patosfai bükkök

2011-11-27T04:54:00.001-08:00

A patosfai nagy erdőtömbben még sejtettem elmaradt bükköket. Mára szép időt ígértek, így elindultam. Természetesen végig undok szitáló ködben jártam. Tarvágás néhány megkímélt kőrissel. Nem dendrománnak való vidék:

Aztán előkerült egy öreg bükkökkel tarkított tömb:

4 listás példány akadt horogra:

444 - 46.16246,17.685091
430 - 46.162564,17.68421
440 - 46.162185,17.683429
414 - 46.161077,17.684307

A legnagyobb fa:

A 2009-es találatok és ez az erdőrész egy nagy összefüggő terület két átellenes oldalán helyezkednek el. Megpróbáltam eljutni az előző találatokig, lefedve az egészet. Amint megláttam pár ismerősforma bükköt, elkönyveltem hogy megérkeztem. Elindultam déli irányba, ahol az 580-as tölgynek kellett lennie, de meglepetésemre visszaérkeztem abba a pontba, ahol reggel beléptem az erdőbe. A ködben egyszerűen eltévedtem, és leírtam egy kört. Az időm elfogyott, így újabb utat igényel majd az erdő teljes átvizsgálása. A fák koordinátái az eltévedésnek köszönhetően igen bizonytalanok, nagyon hiányzott ma egy GPS.

Dendrománok Somogyban

2011-11-13T05:14:00.000-08:00

A mai nap Pósfai György, Szél Győző és Zombori Zoltán társaságában kalandoztam "Belső-Somogyban" (Belső-Somogy természetfotós körökben elhíresült kifejezés. A kollégák fotózási helyszínt firtató kérdéseit zárták rövidre ezzel a meghatározással). Új fákat nem kerestünk, Zoli és én mutattunk meg néhány közelmúltban lelt példányt. Tökéletesebb idő nem kell novemberben:

Pazar hotel:

Panoráma:

A somogyi gyertyánok néha juhart esznek. Jókor érkeztünk, a préda elejtve, félig bekebelezve:

Gyertyán és mérőszalag:

A mezei juharok legöregebbike:

Személyes kedvencem ez a gyertyán:

Jellemző pillanat:

500-as gyertyán ha van centid:

és ha nincs:

Kivételes fekvésű és koronájú hárs:

Azt a dendrománt, aki képes összetéveszteni egy hársat egy szillel, a többiek a legjobb esetben is megmosolyogják. A képen nem ez látható, hiszen annyira rázza őket a nevetés, hogy egytől egyig bemozdultak:

A most már helyesen meghatározott békepusztai szíl:

Ez a kései méhraj lehetetlen módon a 477-es hárs ágára települt, így esélye sincs túlélni a telet. A kísértés jelen esetben akkora, hogy a fákat feledteti a lépes méz megszerzésének vágya. Szerencsére a profi méhész lehűti a kedélyeket, a hideg ellenére ne becsüljük alá a méhek támadó kedvét:

Két hét hosszú idő az erdőben. A dámbika elfogyott:

Hárs:

A nap meglepetése. Zoli fáit új útvonalon közelítjük, közben két remek cserbe botlunk. A nagyobb 580-as:

Zoli első tölgyét már félhomályban érjük el:

A nagyobbik 550-feletti, erőteljes, magas törzsű példány:

Boldogasszonyfai tölgyek

2011-11-06T08:36:00.000-08:00

Hoffmann Zsolti barátom szólt erről az erőteljes, szép koronájú 531-es tölgyről Boldogasszonyfa közelében (46.179704,17.825633):

Kőhajításnyira tőle egy 504-es áll (46.180068,17.825558):

Vörös tölgy és hét hárs

2011-11-01T08:45:00.000-07:00

Valószínűleg az ország legnagyobb vörös tölgye ez a 440-es homokszentgyörgyi fa. Próbáltam elcsípni egy ködös napfelkeltét fénypászmákkal, de csak a köd jött össze. Azért így is gyönyörű színeket produkált:

A faluban kerékpárra váltok, a tervezett úti cél Mariettapusztán keresztül földes utakon Békepuszta. Mariettapuszta előtt 405-ös útszéli hárs (46.100659,17.534176). A földes út mellett sok szép tölgy, és néhány még szebb hárs. 480-as öreg (46.096515,17.510714). A korona nagy ágai már leomlottak, de újabb ágak sarjadnak és veszik át a szerepüket:

Közvetlenül mellette egy alaposan megtépázott Hársfa-gnóm. Van egy nagy dudor 132 centi magasságig, én inkább fölé mértem, így csak 480-as, de ha nagyon szabályos vagyok akkor 510 is lehetett volna (46.096307,17.510253):

A két öreg mellett még egy 410-es áll (46.096195,17.509695). Békepuszta közelében egy megtépázott 450-es (46.085138,17.503535):

és egy remek 477-es (46.084602,17.503406):

Átvizsgálom a környező erdősávot nagyobb tölgyek után. Őszi elmúlás:

Az egykori gazdag majorság enyészete megkapó látvány. A gazdasági épületeket benőtte az őstermészet, csak a régi cselédlakásokat foglalta el néhány roma család. A faluban néhány lista közeli akác, egy valószínűleg listás de nagyon megrokkant mezei juhar, és egy remek 450-es hárs áll még (46.078947,17.501453).

Lábodi kőrisóriás

2011-10-23T09:33:00.000-07:00

Gyuri váratlan reggeli telefonja után irány a lábodi legelő. Őszi erdő egy rekorder kőris ígéretével:

Néhány nagyobb tölgy, köztük egy ötszázharmincas mutatkozik, majd egy közel listás szil:

A sűrűben előbukkan a nagy fa tömege. Sokszor találkoztam már a helyzettel, amikor felsejlik egy nagyon nagy fa, aztán ahogy fogy a távolság a sziluett kettéválik, és kiderül hogy két törzs egymásra takarása tréfált meg. Itt most nem kell ettől tartanunk, ahogy közeledünk úgy bontakozik ki a masszív támasztógyökerekkel körülbástyázott 714-es kőris:

Hazafelé friss rókatetem az úton. Felette hollók, és meglepetésre egy rétisas. Gyuri a róka felé sétál, felette a megzavart dögevők:

Portréfotózás. Az alany nem fog belepislogni a képbe, lágy részeit már elrendezték a hollók:

Sellye. Drávasztára

2011-10-15T11:02:00.001-07:00

510-es kocsányos tölgy (45.884362,17.827377) Sellye közelében:

A sztárai nagy tölgyek a falu elejéről. A legnagyobb közel 7 méter, de annyira domesztikálódott egyedek, hogy nincsenek hatással rám:

Drávasztáráról kerékpárral tovább a dráva felé. 607-es szürke nyár (45.802508,17.835696) egy holtág mellől:

Közel a révfalusi rekorder nyár, nem is tudtam ellenállni a kísértésnek:

Körbenőtte a gaz. Méltatlan állapot, lesarabolom a nagyját. Állványt nem hoztam, így önkioldós fotó csak békaperspektívából készül:

A leghosszabb nap - Tapsony, Böhönye

2011-08-27T09:02:00.000-07:00

Ma nagyjából végkimerülésig fáztam. Kipróbáltam az autó-kerékpár combót, így jóval megnőtt a hatótávolságom. A nap elején Görgeteg fás legelőjét kerestem fel. Kis tekerés homokba süppedő kerekekkel, és meg is érkeztem. A várt méretek elmaradtak, 3-400-as fák alkotják. Dám viszont van bőven:

A következő állomás Ötvöskónyi. Útba esett, így végre megnézhettem a híres hársat. Letaglózott a mérete, még így féloldalasan is hatalmas. Hány éves lehet vajon egy ekkora fa? 3-4-500??:

Mivel szilfronton otthon vagyok, kíváncsi voltam a tapsonyi listavezetőre is. Gyönyörű fa, messze a legszebb szilfa amellyel eddig találkoztam:

Egy pár évvel ezelőtti út alkalmával kiszúrtam néhány nagyobb szelídgesztenyét a tapsonyi szőlőhegyen. Ma a bringának hála keresztül kasul bejártam a jókora területet. Csak egy listás akadt horogra. Meglepően egészséges, 516-os fa (46.441761,17.355902):

A 35 fokban az út végére már kissé kimerültem, de úgy gondoltam, hogy Böhönyében hamar végezni fogok. Tévedtem egy nagyot...

Felvezetőnek egy 415-ös vadgesztenye a faluból (46.414059, 17.380968):

A böhönyei fás legelő teljesen elbozótosodott. Egy nagy tölgykorona már messziről kimagaslik. Összkomfortos magasles:

A lesre nem is létra, hanem lépcső visz fel. Nádfedeles kulipintyó, mérete kisebb szobányi, fűthető. A tüzelő már felkészítve az ágvillába. Jóval nagyobbat mutat a mért 558 cm-nél(46.392063,17.397085):

Átnézem a környező erdősávot, 3 m körüli gyertyánok, egy 495-ös tölgy akad még. A vizet a kocsiban hagytam, hőguta kerülget, belassulok. Mégis rászánom magam, hogy a bozótos rét túloldalán feltűnő nagyobb gyertyánokat megnézzem. Szép 372-es (46.392988,17.398887):

Mellette 361-es mezei juhar. Irtózatosan öreg, törzse olyan mint egy csomoros nyár, málik szét. 10-20 centivel nagyobb lehetett a leomlás előtt. Koronája állapota ellenére él, zöldell. Nem hiszem hogy tévedek ha azt mondom: a legöregebb mezei juharunk (46.393299,17.398877):

Kéttörzsű 405-ös gyertyán (46.393802,17.398801):

Gyönyörű 410-es (46.394905,17.399477):

Közvetlenül mellette 338-as mezei juhar(46.394949,17.399735). És a legkomolyabb gyertyán. 522 cm (46.3958,17.399252):

A nagyobb fák körül kisebb, háromszázas példányok, de már csak vonszolom magam, így a dokumentálás elmarad. Tekerés vissza a faluba az autóhoz, majd elfekszem az autó mellett. Hazafelé zombi üzemmódban vezetek. A mai napon az általam talált listás méretű fák száma átlépte a 200-at (207).

Soproni kirándulás

2011-08-16T10:03:00.000-07:00

Első nap: Útban Sopron felé megnéztük a sárvári várat, majd a cél előtt piknikeztünk egyet a remek peresznyei platán alatt:

Este Sopron belvárosában sétáltunk, gyönyörködtünk a Petőfi színház előtti szökőkút zenére koreografált, színes fényekkel megvilágított produkciójában.

Második nap: Nagycenk, Széchenyi mauzóleum, majd kastély:

Tovább Fertődre:

Utána irány Fertőrákos, séta a lezárt kőfejtő körül, megnéztük az kristálymúzeumot (csodás kvarcformációkat látni ott), majd hajóztunk egyet a Fertő tavon.

Harmadik nap: Ausztria, Bécs. Schönbrunni kastély és állatkert. Az állatkertben a nagy panda és a koala a nagy attrakció. A dendrománokra külön felkészültek a bejárat mellé helyezett listás - bár kéttörzsű - tölggyel:

Negyedik nap. Ausztria: A kismartoni kastély, majd Frakno vára:

Hohe Wand:

A ciklámen itt közönségesebb mint nálunk az ibolya:

Utolsó nap még egy kis Soproni séta. Remek borostyán kiállítást láttunk, majd megnéztük a Storno házat. Egy kis ékszerdoboz, órákig lehetne csemegézni az apróságokon:

Kövek és lepkék

2011-07-26T11:54:00.001-07:00

Kőtenger Szentbékkálán:

Változékony csüngőlepke Pálkövén:

Kis ökörszemlepke Molványban:

Gyertyán és nőszőfű

2011-06-27T00:23:00.000-07:00

A Barta féle falista megemlít két kapitális gyertyánt Homokszentgyörgy környékén. Régóta szerettük volna felderíteni őket, és Zolinak sikerült is a kisebbik nyomára akadni. A szombati utunkon ezt kerestük fel, és reméltük, hogy előkerül az 5 m feletti óriás is. A kisebb fa is gyönyörű, 483-as matuzsálem. Fantasztikus példány lehetett fénykorában, magas törzsű, erőteljes. Most már halódik, két fő ága letört, egy nagyobb sarj-ág él még. Belseje hatamas üreg, kérge leomlóban (koordináták):

Sajnos nem akadtunk rá a nagyobbra, be kellett érnünk ezzel a 340 cm kerületűvel (koordináták):

A területen rengeteg a dámvad. Kőris és dám:

Rétisas reppent fel elöttünk, darázsölyvek köröztek felettünk, és az egyre gyakoribb barna kányák sem maradtak el:

Bejártuk a falu körül elterülő egykori legelőket:

Az egyik legelőterület egy általam eddig nem látott társulásból, kőrisekből és vörös tölgyekből állt. A legnagyobb vörös tölgyek 440 körüli kerülettel bírtak. Az őszi lombszíneződéskor ide még visszatérek. Kutyatejszender hernyó a legelőn:

Zoli érdekes adalékot hallott az odvas 595 cm-es somogytarnócai tölgyről, amelyet az akácos legelő felderítésekor találtunk (link). 1963-64 környékén ez alá a fa alá húzódott be a helyi juhász a vihar elől. A fába villám csapott, a juhász meghalt, és ekkor keletkezett a sérülés a fa törzsén.

Vasárnap Sellye felé vettem az irányt Hódossy Attila természetvédelmi őrrel, aki egy nagy tölgyet ígért nekem. Út közben döbbenten konstatáltam, hogy a teklafalusi fás legelőt kivágták. Sajnos nem állt semmilyen védelem alatt, így a természetvédelem tehetetlenül nézte végig, mint válnak tűzifává az évszázados tölgyek.

A sellyei tölgyet nem találtuk meg, Attila is csak elmondás alapján kereste, így lehet hogy még visszatérünk ide. Az út mégis nagy élmény volt nekem, mert egy erdőszéli kaszálón egy aranysakálba botlottam. Soha nem láttam még, és most 10-15 méterre sétált előttem át az úton egy szép egészséges példány. Sajnos a fényképezőgép a hátizsákban lapult, így nem készülhetett fotó. Egy kőhajításnyira a sakáltalálkozó után egy Gyászlepkét pillantottam meg. Az egyik legszebb nappali lepkénk a hegyvidékeinken fordul elő, ez a terület egyáltalán nem az ő világa. Eddig egyszer találkoztam vele, jó húsz évvel ezelőtt a Zselicben. Képre itt sem maradt idő.

Hazafelé megálltunk megnézni a bogdásai fákat. Attila a nagy fűz alatt:

A bogdásai réten a fűznél kisebb csodák is előfordulnak. A mocsári nőszőfű szép állomány él itt, és mi épp a legjobbkor érkeztünk:

Két út - Azurit és Királyharaszt

2011-05-28T05:53:00.001-07:00

Kincskeresés a Mecsekben. A lányok keményen dolgoznak:

és az eredmény sem marad el: azurit, goethit, malachit stb.:

DDNP-s túra esőben a darányi ősborókásba. A királyharaszt csak itt él az országban. A képek lefedik a hazai populáció nagy részét:

Molvány - ddnp túra

2011-05-21T06:12:00.000-07:00

Ma Pannával csatlakoztunk a ddnp által szervezett túrához a molványi legelőre:

Sajnos a nagy tölgyhöz nem fértünk hozzá, teljesen benőtte a kökény. Helyette a réten harangvirágokban:

és magyar szegfűben gyönyörködhettünk:

Régen láttam Nagy tűzlepkét:

Jó kis séta volt, remek vezetővel és hasonszőrű útitársakkal.

Családi kirándulás - Jeli, Kőszeg, Őrség

2011-05-15T07:41:00.001-07:00

Pihenő Kám felé félúton, a halott szentgyörgyvári gesztenyénél. Még teljesen egyben van:

A Jeli arborétum most is meseszép:

Az Ambrózy bükk:

Kőszeg főterén este és nappal:

Ha háttal állunk a plébániatemplomnak, akkor a főtérről is látszik a nagy platán koronája:

Felénk nincsenek hasonlók, így az Őrség felé menet megállunk megcsodálni egy szélerőművet:

Folyamatosan nyomon követhető termelés:

Kis kitérő Jákra:

Pityerszeri pihenő:

Az Őrség fantasztikus terep egy természetbúvárnak. Elég lesétálni a pityerszeri skanzen alatt elterülő legelőre és máris agárkosborokba:

vagy éppen henye boroszlánba botlunk:

A remek szalafői tölgy most 588-cm kerületű:

Hazafelé kis szusszanás Iharosberényben:

Virágzik a tulipánfa:

A gyermekkor íze - Mecseki tea

2011-05-08T07:53:00.000-07:00

Gyerekként nyaraimat a Zselicben töltöttem, a nagymamámnál. A dombteteji kis faluba csak földes út vezet azóta is, de a nagyszülői ház már az enyészeté. A nyarakhoz hozzátartozott a nagymamám főztje, a reggeli vajas, a délutáni zsíros-cukros kenyerek, és a napi rendszerességgel fogyasztott zöld "mecseki" tea. A padláson kötegekben lógott a szárított teanövény, ezt hordtuk le és tettük a soha el nem mosott teás fazékba. Ez a tea azóta sokszor eszembe jutott, emlékszem hogy szerettem gyerekkoromban. Kérdezgettem a családot, de senki nem tudta milyen növény is rejlik a név mögött. Az internet szerencsére itt is segített, pillanatok alatt meglett mit kell keressek. A Nagyvirágú méhfű nem védett, így irány a zselici erdő!

Még virít a kardos madársisak:

És a várva várt méhfű. Két-három centiméteres virágaival nagyon mutatós növény. Nem nő tömegben, jókora területet bejártam, míg összejött a tervezett mennyiség:

Itthon a nagy részét hagyományos módon csokrokba kötve fellógattam, a maradékot pedig gyorsan leszárítottam a házi aszalón. Az íz a régi, félig elfeledett: édes, fűszeres. Próbálom megosztani az örömöm a családdal, de ők csak fintorogtak. Nem tudják mi a jó :)

Jankovác másodszor

2011-05-08T07:26:00.001-07:00

Az őszi Jankováci út után (link) megfogadtuk, hogy tavasszal is visszatérünk. Friss, üde arcát mutatta a tőlünk kevesebb mint 100km-re található Horvát "szilvásvárad":

Vadvirágok:

A gyerekek szabadon garázdálkodhattak a tó körül. Halászat ebihalakra:

Komolyabb zsákmányként alpesi gőte (köszönöm Szél Győző határozását) :

Majd néhány rák jelentkezett:

Laza piknik:

Nem hagyhattuk ki a barlangot sem:

A tanösvény mentén néhány dendrománnak is érdekes csemege. A bal oldali fa több törzsből összenőtt, de akár listásként is elfogadhatnák a lágyszívűbb horvát dendrománok. Szemre minden magyar bükknél nagyobbnak tűnik:

A nap vége:

Panna lányom egy ideje elkezdett árványt gyűjteni, így azokra is nyitott szemmel jártunk. Sikerült néhány igen mutatós biotitot gyüjtenünk:

Basali körte

2011-04-30T06:56:00.000-07:00

A basali erdő alatt pazar körte áll. Bizonyíték arra, hogy nem a tölgyeknél kezdődik, és végződik a dendromán élet. A kerülete ugyan "csak" 330 cm, de még így jó pár fával a hátam mögött is rácsodálkoztam a szépségére (46.094518,17.783428) :

Szigetvár - gyertyánok

2011-04-23T10:17:00.000-07:00

Ma ellátogattam a szigetvári öreg gyertyánosba, ahol tavaly már jártam, de a szúnyogáradat akkor csak egy gyors vágtát engedélyezett. Most nem voltak szúnyogok, és előkerült néhány listás fa is. 364-es gyertyán (46.062829,17.765511):

355-ös (46.062769,17.767636):

Remek 340-es mezei juhar (46.06262,17.766799):

A legnagyobb gyertyán, 424 cm kerületű (46.062546,17.767403). Másfél méteren kétfelé ágazik:

A maradék mért fa:

gyertyán - 340 (46.063171,17.764996)
gyertyán - 325 (46.064258,17.764353)
gyertyán - 324 (46.062486,17.765769)
gyertyán - 310 (46.064109,17.764031)
gyertyán - 310 (46.062337,17.76697)

Pihenő:

Barna kánya az erdő felett:

Májusi pereszke és egy tölgy

2011-04-20T11:56:00.000-07:00

Az év első gombája a májusi pereszke. Kemény húsú, igazi erdei gomba ízű. Könnyű a gombász dolga:

És a végeredmény félórás gombaszedés után:

A becefai legelő beerdősült része a sűrű miatt lefényképezhetetlen 500-as tölgyet rejt (46.05793,17.835099).

Egyedülálló akácos legelő - Somogytarnóca

2011-04-10T10:45:00.000-07:00

Azt hiszem írtam már olyasmit, hogy egy nap űberelhetetlen. Most még egyszer leírom, és nem tudom elképzelni, hogy a mai napot felül lehetne múlni. Zoli egy öreg akácos legelőre bukkant Somogytarnóca közelében, és közös számbavételre invitált. A legelőre menet a vízmosás partján komoly vénic szil áll (46.007012,17.479352):

Kerülete 485 cm. A fa jó része hiányzik, ha az elképzelt eredeti kerület mentén mérnénk, akkor akár a legnagyobb szilt is megszorongathatná.

Ilyen legelő nincs még egy az országban. 120 éves akácok szerteszét:

27 db fát mértünk meg, de a vége felé a kisebbeket - amelyek azért még bőven listásak lettek volna - már kihagytuk. A lista a közelítő koordinátákkal:

340 - 46.010162,17.481746
340 - 46.011339,17.482325
350 - 46.0085,17.480158
350 - 46.009573,17.481328
350 - 46.01005,17.480898
350 - 46.010892,17.481381
355 - 46.00888,17.480265
365 - 46.010639,17.476296
365 - 46.010892,17.475953
370 - 46.008813,17.477208
370 - 46.009804,17.474708
370 - 46.009827,17.481102
370 - 46.009931,17.47577
370 - 46.01002,17.47621
375 - 46.009871,17.48165
380 - 46.009253,17.476779
380 - 46.010684,17.475566
384 - 46.011116,17.481145
390 - 46.00809,17.47754
390 - 46.009029,17.476167
395 - 46.010386,17.477519
400 - 46.009782,17.4771
404 - 46.011339,17.48181
410 - 46.009722,17.47754
415 - 46.009327,17.475191
420 - 46.008381,17.476714
430 - 46.009745,17.475019

Akác borostyánnal befutva:

Egy a négyszázasok közül:

A legelő értékét emeli egy ötszázas (46.010579,17.479665), és ez a gyönyörű 607-es (46.011026,17.480748) tölgy:

Tarnóca határában jókora benőtt fás legelő is található, ezt is átjártuk. Az odaúton utunkba akadt egy 430-as hárs is (46.009799,17.471091):

Az erdőben a rengeteg négyszázas mellett egy 510-es (46.016584,17.463498), majd egy 500-as tölgy (46.013276,17.461345) akadt horogra. Aztán egy jóval komolyabb fa, 575-ös tölgy (46.011334,17.45916). Gyerekek kapaszkodókat szegeltek a fára. A képen hiányzó fok csekélységemmel egyetemben szakadt le:

Fokozandó az élményt, a fától kőhajításnyira egy újabb pazar példány. Kerülete 602 cm (46.011558,17.458559):

Még egy 505-ös is akad a közelben (46.0112,17.459246). A terület átjárása után még leellenőrzünk egy az útról kiszúrt nagyobb tölgykoronát. Ma nem tudunk tévedni. Remek tölgy ez is, kerülete 595-cm (46.002347,17.475168):

Egyik oldala hatalmas odú, ha az nincs bőven hatszázas:

Drávaszentesen virágzik a kockás liliom:

Darányban a fekete kökörcsin:

Patapoklosi

2011-04-02T10:07:00.000-07:00

Kihasználva a szép időt elbicikliztem a patapoklosi legelőre:

2009-ben már jártam itt, de akkor nem vettem fel minden fát a listára, így most pótoltam. Négy gyertyán (bizonytalan koordináták):

315 - 46.070898,17.720493
323 - 46.071761,17.7203
340 - 46.072431,17.719334
340 - 46.070466,17.722553

Valószínüleg elmértem a legnagyobb tölgyet, akkor 506-nak írtam, most 530 alatt nem tudtam mérni:

Időközben még egy elérte a listás méretet, kerek 500 cm-el (46.076912,17.709914). Visszafelé kiszúrtam egy nagy koronát a patai szőlőhegyen, kis kitérőt tettem érte. A fa persze messze méret alatt, de a szőlőhegyről ismét feltűnt egy nagyobb tölgy. 490-el majd 3 év múlva újra jelentkezhet, de annyi haszna volt azért az útnak, hogy a tölgy melletti erdősávban 3 listás egyengyertyán sorakozott. Mindhárom 325 cm-es (46.085768,17.723604, 46.086423,17.724956, 46.086854,17.725385) :

Kakasmandikó

2011-03-25T12:29:00.001-07:00

I. Hivatalos Dendromán Találkozó

2011-03-15T02:02:00.000-07:00

Dendromán csapat a kárászi 535-ös bükk alatt:

Attila nem véletlen büszke erre a gyönyörű fára:

Bevettük a zengővárkonyi gesztenyést:

Méretlen ötszázas is akadt még, egy pazar, szabad állású példány:

A gesztenyés közelében Tóth István Zsolt mutatta meg ezt a listás házi berkenyét:

A csapat ezek után Püspökszentlászló bükköseibe indult, pontosítani a rosszul feltüntetett koordinátákat. Dendrománnak jól megy dolga:

A túra meglepő fordulata volt, amikor szembesültünk a ténnyel, hogy a fák zöme elkerülte eddig a kutató szemeket. Tucatnyi új akadt utunkba, köztük egy közel hatszázas:

Estig tartott mire átfésültük a területet. Akadt közel 500-as is, de a szépségdíjat egy hatalmas talapzatú 440 körüli fa kapta. Óriásláb esete Pósfaiékkal:

Szép gyertyán:

Másnap Baranya és Somogy fái kerültek sorra. 709-es helesfai szürke nyár:

A molványi fás legelőn az 580-as tölgy mellett két újabb méretes fa is előkerült:

Darányban Zombori Zoli várt minket, megnéztük a 405-ös szilt, majd az 560-as darányi tölgyet.
A tölgy körül egy általam évek óta nem látott, nagyon megritkult nappali lepkénk megpillantásának örülhettünk. Talán újra szaporodóban a kis rókalepke (Nymphalis urticae):

A mai napra Zoli rekorder körtét ígért nekünk. Fantasztikus fa, van vagy 20-25 méter magas, és kerülete is rekord, 375 cm. Egy nagy ága letört, amely kihasított egy darabot az oldalából, ha ez a sérülés nincs, akkor még vastagabb lenne:

Eztán következett az, ami mindent vitt. Zoli meglepetéstölgyet talált Drávaszentesen, melytől leesett az állunk.....

A centi 690 körül ért össze:

A legelőn egy 550-es kőris,

és csodás fények vártak még ránk:

Régóta szerettem volna élőben látni egy égszínkék nászruhás mocsári békát, itt ez is sikerült:

Következtek a Komlósdi tölgyek:

Legvégül Zoli még egy 540 körüli tölgyet, és remek gyertyánokat mutatott nekünk Komlósd közelében, de addigra az én aksim már lemerült.... Nehezen túlszárnyalható két nap volt, lelkesítő volt ilyen megszállott és nagy tudású csapat tagjaként barangolni. Feri vendéglátását szeretném így utólag is megköszönni, és remélem tényleg hagyományteremtő hétvége volt!

Bogdásai fűz

2011-03-05T08:41:00.001-08:00

Ma Sellyére kirándultunk az arborétumba. Az illír sáfrányok sajnos még nem virágoztak, így be kellett érnünk egy kis sétával és famászással:

Hazafelé megálltunk Bogdásán, ahol Zombori Zoltán egy nagy fűzfát lelt. Nagyszerű példány, kerülete 729 cm (45.880901,17.789351):

A nagy tölgy mellett sem jöhettünk el köszönés nélkül:

A fenyőrigók még itt vannak, de lassan már szedelőzködnek északra:

Péterhida, Darány - Fűz és Tölgy

2011-02-26T08:29:00.001-08:00

Ma Péterhidára mentem, a falutól délre elhelyezkedő Dráva holtág feltérképezésére. Ha már ott jártam, meglátogattam a híres legelőerdőt. Épp tisztították, a fák egy része már teljes pompájában megcsodálható. A 706-os az egyik legszebb tölgyünk, kecsesen nyújtózik, ugyanakkor robosztus:

A holtág környékén nagy nyárfákat remélek, de egy sem akad. Helyettük egy kapitális, 770-es fűzbe botlok (45.994954,17.369707). Erőtől duzzadó, lendületes fa:

Aztán egy 620-as akad horogra (45.989945,17.374556). Az ártéri erdőben szilek, kisebb nagyobb nyárfák, de mind méret alatt. Remek hely, vaddisznó ugrik meg előttem, felettem fiatal rétisasok keringenek:

Aztán egy fekete harkály szórakoztat:

Hazafelé megállok Darányban, ahol Zombori Zoltán újabb fát mutat:

Becsapós tölgy. Annyira nyúlánk, karcsú, hogy még száz méterről is azt mondanám hogy méreten aluli. Pedig 550-es (45.975347,17.595184):

Darány

2011-02-05T12:30:00.000-08:00

Zombori Zoltán mutatta meg ezt a 401-es Vénic szilt Darány közelében (45.991217,17.589753):

Zoltán elvezett az egykori darányi lőtér közelében található benőtt fás legelőre. A legelő galagonyái köré erdő nőtt, és ők is fává nyurgultak. A legnagyobb ez a 184-cm kerületű (bizonytalan koordináták - 46.010772,17.569749) - mivel cserjéről van szó, ezért a 130 cm-es határt értelmetlennek tartottam alkalmazni, az egységes törzs volt a szempont:

A sűrűben vagy tíz ilyen, 1 méternél nagyobb kerületű galagonyamatuzsálem:

Dám szuvenír:

A drávatamási, már ismert 850-es nyárhoz régóta terveztem az utat, most megejtettük. Szépen kipucolták a környékét:

Tölgyek nyomában

2011-01-22T05:54:00.001-08:00

Szulok környékén a laza homoktalaj nem jó ómen a famatuzsálemeknek. A nyírek között azért néhány nagyobb tölgy is vegetál:

A laza szerkezetű talaj nem tart, számos nagy fába botlottam, amely tövestől kifordulva hevert. Csoda hogy ez az egy elérte a listás méretet - 514 cm (46.041325,17.527052) :

Komoly bikacsapat Kálmáncsa határában:

A molványi legelő:

Jártam már itt 2008-ban. Akkor nem találtam listás tölgyet, de kárpótolt a csodás őszi fény: (link). Zombori Zoltán, egykori tűzoltó kollégám hívta fel a figyelmem arra, hogy érdemes lett volna körülnézni a bozótban is. A tölgy koronája vékony, messziről még négyszázas fát sem ígér, nem csoda hogy nem vettem a fáradtságot, hogy keresztülvágjam magam a tüsketengeren. Nagy hiba volt, mert igen szép példány. Kerülete 580 cm (46.019768,17.750899):

Egy tökéletes nap

2010-12-30T08:47:00.000-08:00

Korán reggel, még szürkületben indultam, és sötétedés után értem haza. Egész nap köd volt, a látótávolság 50-150 m körül változott. Ez nem kedvezett a fakeresésnek, és fény híján a mai fényképek is csapnivalóak lettek. Első utam Barcs mellé vezetett, nem messze attól a helytől ahol utoljára Györggyel jártam. Az őrizetlen karanténtelep belterületén egy szépséges nyár, a kapun tilos a bemenet táblák:

Remek példány, kerülete 628 cm (45.943903,17.412018):

A teleptől egy kőhajításnyira két szép nyár. A bal 640-es (45.942068,17.412189), a jobb 728-as (45.942247,17.412661):

A közelben elhagyott házak rogyadoznak. Az egyik kert szélén 532-es tölgy áll bokáig szemétben (45.945843,17.411331):

Következő úti cél Vízvár. Néhány km gyaloglás, és elérem a kinézett erdősávot. Négyszázas tölgyek, öreg gyertyánok, és egy szem listásként ez az 517-es tölgy(46.08995,17.273637):

Irány tovább Bélavárra. Homoki bükkös. Szokatlan nekem a bükk a homokon. Erdei fenyő és bükk:Egy 440-es, (46.132925,17.218877) és egy 404-es (46.130075,17.218831) kerül elő. Szép gyertyánok is akadnak:

A legnagyobb gyertyán 317-es (46.132628,17.221023). Meglepetésre belebotlok egy 402-es hársba (46.132777,17.219049) is.

A nap fénypontja Komlósd. Már tavasszal, a babócsai nárcisz túrán észrevettem a falu szélén álló tölgyeket. Most teszek egy kis kitérőt, hogy lemérjem őket. Ahogy meglátom az elsőt fülig érő vigyor ül az arcomra. Nem kell lemérnem hogy lássam: Hatszázas!!!! Nem egyenes talajon áll, kétszer mérem le, a biztonság kedvéért. Favadász pályafutásom negyedik hatszázas tölgye:

A három testőre is listás. Balról jobbra: 638(46.016868,17.389832), 519(46.017144,17.389811), 520(46.017419,17.389811), 522(46.017673,17.389768):

Drávaszentesnél lekanyarodok Ferenctelep felé. A telepnél már olyan rossz az út, hogy feladom, visszafordulok. Lassan szürkülni is kezd, de annyi időm még van, hogy ellenőrizzek egy az úttól 100-m re meglátott fakoronát. Ugyanolyan mint a szil, amit Györggyel találtunk. Valóban vénic szil, hasonló fekvésű mint a novemberi fa, de szebb formájú, és nagyobb annál. 540 cm-el a második lesz a szillistán (45.977425,17.388094):

2010 dec. 31.-én 132 db listás méretű fa szerepel az adatbázisban ( jobb oldali menü - Falisták térképpel). Ezek nagyobb része még nem került fel a Dendrománia országos listájára.

Merenye télen

2010-12-19T07:26:00.001-08:00

Ma kihasználva a friss hó és a napsütés ritka együttállását, leugrottam Merenyébe a nagy tölgyhöz. Más utat választottam mint eddig, próbáltam kihagyni a mocsaras erdősávot. A kerülő váratlan ajándékként egy kapitális mezei juhart eredményezett. 384-cm kerületével a második helyre kerül az országos listán (46.061107,17.699736):

Az erdei vízmosások, árkok befagytak, belepte őket a húszcentis hó. Gondosan kerülgettem a gyanúsan egyenletes felületeket. Már csak kőhajításnyira jártam a nagy fától, amikor a lankadó figyelem megbosszulta magát: térdig merültem a jeges vízbe. A hőmérséklet -12 fok, a nadrágom pár perc alatt keményre fagyott. Ha már itt voltam nem fordultam vissza, irány a fa. 10 kattintás után megadták magukat a frissen töltött elemek. Másik garnitúra nincs nálam, indulás hazafelé. Három kép:

Elhoztam a céges hd kamerát is kipróbálni, de csak ennyire futotta:

Novemberi körtúra

2010-11-21T09:24:00.000-08:00

A mai körúton már ismert fákat céloztunk meg Pósfai Györggyel. A méreteket és koordinátákat György jegyezte fel, így -e bejegyzésben - fejből idézve -csak körülbelüli értékek megadására vállalkozom. Az út talán legszebb fája szántó közepén, magányosan áll Barcs közelében. Szél Győző találata. Kerülete 780 cm felett:

Ha alkoholról van szó, a népi lelemény határtalan. Így lesz a nyárfaóriásból bárpult:

A nyárhoz vezető útról észreveszünk egy nagyobb fát a szántó túloldalán. Tölgynek tűnik, majd ahogy közeledünk már kisebb nyárnak látjuk. Csak 20 méterről döbbenünk rá, hogy egyik sem. Vénic szil, nem is akármilyen! Kerülete 518 cm:

Még ki sem élvezzük a váratlan találat örömét, az út mellett újabb ígéretes koronák tűnnek fel. Ismét szeret minket fortuna, 3 szép, eddig ismeretlen nyárfa. Kettő csomoros, méretük picivel 7 m alatt, egy viszont 7 méter feletti, egyenes, nagyon magas, erőteljes törzsű nyárszépség.

7 m alatt picivel:

A bal oldali a hétszázas:

Van benne pár köbméter:

Tovább a somogytarnócai parkba, ahol egy 550 es tölgyet, és két négyszázas tulipánfát mérünk le:

A következő megálló a csokonyavisontai fás legelő:

Gyuri ellenőrzi mennyit gyarapodott ez az 570 körüli szépség:

Csokonyavisontai 550-es tulipánfa:

Pacsérvisnyei 567-es tölgy:

Somogyhatvan - Csertölgy

2010-11-07T09:09:00.000-08:00

540-es csertölgy Somogyhatvan közelében (46.116103,17.726696):

Irány Jankovác!

2010-11-06T07:37:00.000-07:00

Jó időben tisztán látszanak tőlünk a Papuk hegység csúcsai. Régi, folytonosan halogatott terv volt a határ menti hegység felfedezése. Ma végre nekivágtunk. Úti célunk Jankovác, egy közeli - Szigetvártól kevesebb mint 100 km - kedvelt horvát kirándulóhely. Nem tudom horvát viszonyok között mi számít kedveltnek, de mi egész nap mindössze egy kiránduló párt láttunk rajtunk kívűl, pedig az idő az szó szerint fantasztikus volt. A két pisztrángos tó mellett vadászház áll, egykor a névadó Jankovich József gróf építtette:

A legnagyobb látványosság a Jankovác patak vízesése. A megközelítés némi óvatosságot igényel:

Ha szerencsénk van még szalamandrákkal is találkozunk:

Pihenő és csoportkép a vízesések után:

Az őszi színek hihetetlen intenzítással ragyogtak. A tavak színe bronzra váltott:

Ő volt itt a legnagyobb pisztráng. 2 kg körülire saccoltam:

Tóparti pihenő:

A gróf sírja a patak forrása felett, egy közeli barlangban:

Nem messze a sírtól található a denevéres barlang. Szabadon látogatható, de zseblámpa ajánlott. Mi nem láttunk denevért:

Az ösvény meredek hegyoldalban vezet tovább:

Nemsokára megérkezünk a települést alapító üvegkészítők sírjaihoz. Az üvegszikla smaragdként ragyog a napsütésben:

Nagyon jól éreztük magunkat, élményekkel teli nap volt. Remélem más is kedvet kapott egy kis határmenti kalandozáshoz!

Zengővárkonyi gesztenyeszüret

2010-10-31T12:07:00.001-07:00

Szulimán körül

2010-10-18T09:00:00.000-07:00

A múlt heti út folytatásaként bejártam az összes elmaradt erdőrészt Szulimán környékén. A mai átfésült terület igen nagy volt, de méretes bükk már csak egy akadt. Kerülete 433 cm (46.116774,17.804929):

Meglátogattam a legnagyobb bükköt is. A tavaly talált 535-ös (link) taplósodik, töredezik, de még jó karban van:

Szulimán

2010-10-11T11:20:00.000-07:00

Sokadszor jártam a Szulimán környéki erdőkben. Kifogyhatatlan terület. Most is sok szép bükköt találtam, zömmel 350 körülieket, és ezt a szép, öreg formájú, odvas 442-est (46.12032,17.809491) :

Pacsérvisnye

2010-09-05T11:20:00.000-07:00

Pacsérvisnye kis zselici tanya Visnye közelében. Dendromán körökben ismerősen csenghet a név, hisz egy 1932-es erdészeti lapban (link) az alábbi bejegyzés található róla: "Festetics Kristóf gróf Alsópacsér-visnyei gazdaságában a gazdatiszti lak előtt álló tölgy mellmagassági átmérője 247 cm, kerülete 776 centiméter a fa magassága csak 12 méter, mivel az 1885.évben villám sujtotta és akkor koronája leégett. A fa egészségi állapota aránylag jó, bár a törzs egy része belül üres, oly nagyságban hogy két ember elfér benne."

Sajnos ma már a gazdatiszti lak, és a fa is a múlté. Van viszont egy újabb remek tölgy. Féloldalas, égett, odvas, cincérrágott, de ennek ellenére nincs nagyon rossz állapotban. A törzs hiányos, így a kerület "csak" 562 cm (46.204832,17.690057):

A fától párszáz métert tovább haladva, balra találjuk Pacsérvisnye egyetlen lakott tanyáját. Ha már itt járunk ugorjunk fel friss kecskesajtért és egyéb helyben készült finomságokért. Ez úton is köszönöm Péternek és Zsuzsának a kecsketanyasi szíveslátást és kalauzolást (www.kecsketanya.hu). Pacsérvisnyei óriáspolip - hárs törzstobzódás:

Almáskeresztúr és Gyűrűfű között félúton

2010-08-21T09:22:00.000-07:00

Egyes fákért meg kell küzdeni. Almáskeresztúrról elindulva végtelennek tűnő emelkedőkön kaptatva juthatunk el a Gyűrűfű közelében álló, 200 évesnek mondott tölgyhöz. A hátamon patakzik az izzadtság, az árnyékosabb helyeken a böglyök konkurálnak a szúnyogokkal. A zselici táj fájdalmasan szép:Nagy sokára megtalálom a fát is. Első pillanatra látszik, hogy nem éri el a listás méretet. A 460-as tölgy szép, érett formájú fa. A termőhely száraz dombtető, messze nem ideális a tölgynek, ezért a 200 év akár igaz is lehet:

Nem vagyok csalódott. Hazafelé kilómétereken keresztül dombnak le. Néha lassú kocogásba váltok, a lejtőn szinte magától szalad a láb.

A béka és a lepke

2010-08-20T04:16:00.000-07:00

Gyerekkoromban sokat horgásztam. Szegény apám nem szerette ezt a sportot, de megadóan hurcolt engem tóról-tóra. Felnőtt fejjel fordult a kocka. Már nem köt le a bot melletti ücsörgés, apám viszont megfertőződött a horgászvírustól. Vezetni már nem vezethet, ezért én vagyok a kísérő. Tegnap Merenyében pecáztunk, és egy 36 centis dévéren túl is volt ami elszórakoztasson minket:

Szágy - Helesfa

2010-08-18T11:24:00.000-07:00

A Szágy felett elterülő öreg erdősávot mély vízmosás osztja ketté. Nehezen járható, néhol igazi őserdő. Sok öreg bükk, körték, szilek, gyertyánok, sőt számomra szokatlan fajként öreg erdei fenyők bukkannak fel. Dzsungel:

A sok fa zöme kicsivel a listás méret alatt. Ennek a 440-es maszív bükknek viszont ott a helye (46.228446,17.937507):

És ennek a szépségdíjas 430-asnak is (46.227229,17.938451):

Még egy 405-ös akadt horogra (46.228647,17.93711). Hazafelé egy régi adósságnak is eleget tettem. A készülő helesfai víztározó partján impozáns szürke nyár áll. A közelében fut a Pécs-Budapest vasútvonal, így a vonatablakból már megcsodáltam néhányszor. Magas, erőteljes. Nem is tudom ezen a szélnek kitett helyen hogy bírt ilyen épségben fennmaradni. Kerülete 705 cm (46.064377,17.981182):

Bőszénfai tizenkettő

2010-08-07T10:22:00.000-07:00

Bőszénfa mellett először egy kisebb erdősávot jártam be. Egy 470-es tölgy fogadott, ami nem volt rossz előjel. Nem is kellett csalódom, mert a tölgytől egy kőhajításnyira egy szintén 470-es bükk állt (46.250158,17.850679):

Nem messze tőle kapitális körte, mely az országos lista második helyére futott be 351 cm-el (46.250362,17.849177):

A második kinézett terület egy lazább, és jóval nagyobb erdősáv. Út közben összefutottam két gombaszedővel, akik megerősítették a gyanúmat, hogy az egykori marhalegelő felé igyekeztem. A legelő maga idilli hely. Csupa öreg körte. A magasban rétisas pár kering, a bokrokat nyugodtan falatozó szarvastehenek ízlelgetik:

A környező erdősávban elszórtan öreg bükkök, és egy-két nagyobb, de nem listás méretű tölgy álldogálnak. Ide oda szlalomozom a vízmosásokkal, dombokkal szabdalt területen. A helyérzékemet közben kissé elvesztettem, így a fák koordinátái igencsak közelítőek. Az is előfordulhat hogy néhányat meg sem találtam. A legnagyobb ami utamba került, ez a sajnos már erősen csonka 520-as (46.24217,17.864903):

Egy 472-es (bizonytalan koordináta 46.242853,17.865032):

Egy 474-es (46.240582,17.865611):

Egy 450-es (bizonytalan koordináta 46.243758,17.865547):

A maradék:

452 ( Bizonytalan koordináta - 46.243565,17.864603 )
452 - erősen csonkult, pudvás ( Bizonytalan koordináta - 46.241398,17.866427 )
417 ( Bizonytalan koordináta - 46.242704,17.866491 )
401 ( Bizonytalan koordináta - 46.242215,17.867092 )
423 ( Bizonytalan koordináta - 446.24223,17.867521 )
447 - erősen csonkult, pudvás ( Bizonytalan koordináta - 46.241324,17.867886 )

Az egyik legritkább ökörszemlepkénk a kis ökörszemlepke (Pyronia tithonus). Ritka faj, kevés élőhelye ismert, de ahol él ott tömeges. Itt szép számmal repült:

A mai úttal a listás méretű fatalálataim száma átlépte a százat (108 db).

Családi kirándulás - 2010

2010-08-02T04:58:00.000-07:00

Az idei évben az Északi Középhegységet, és esetlegesen az Alföld egy-két pontját vettük fel a listánkra. Gabó és Én is gyerekkorunkban, osztálykiránduláson jártunk utoljára ezeken a helyeken, jó volt újra nekiindulni kalandozni.

0.nap. Dunakeszi. Barátainknál aludtunk, így egy napot nyertünk a kirándulásokra.
1.nap. Reggel Dunakesziből irány Hollókő. Egész nap esett az eső, de ez nem szegte kedvünk:

A nap második állomása Kékestető. Természetesen köd. Látótávolság 20 m.

Menet közben, bár nem volt tervben megálltunk Parádfürdőn és megnéztük a kocsimúzemot:

Majd a már elpusztult Rákóczi tölgyet:

Este fáradtan érkeztünk meg Egerbe a szállásunkra, mely kiindulópontunk lesz a következő 5 napban.

2. Nap. Délelőtt az egri vár. Látványos volt a vár is maga, és érdekes az idegenvezetés a katakombákban:Délután fürdés Egerszalókon. (egyértelmű csalódás, betonkocka élményfürdőt rittyentettek az önmagában szép sókiválás köré):

3. nap: Aggtelek. Emlékeztem hogy szép, de hogy ennyire arra nem. Természetesen nem sikerült egy normális kép sem. Az eső ma sem hagyta abba:

Délután pihenő Lillafüreden:

4. nap: Bélapátfalva, Apátság. Végre kisütött a nap! Egy kis ékszer ez a hely, mely azért is tetszett, mert nem jártunk még itt:

Majd tovább Szilvásváradra. Ősember barlang, Szalajka-völgy, pisztrángok stb. (Láttam a rekorder Égert is, de az ilyen összenőtt fák engem nem fognak meg. Le sem fotóztam):

Délután az elmaradt egri nevezetességekre is maradt idő. Bazilika, majd Minaret. Na oda soha nem mászom fel többé. Amikor felér az ember és kiáll a kb. 30 cm széles erkélyre, olyan mintha egy ablakpárkányon egyensúlyozna :)

5. nap: Hortobágy. Nagyon pozitív élmény volt. A kötelező kilenclyukú híd és turistalehúzó pusztaprogam (azért az is szórakoztató volt) természetesen nem maradt ki, de a kisvonatozás a halastavakra valódi élményt nyújtott. Kanalasgémek, üstökösgémek húztak el körülöttünk, költöttek a tavon búbos vöcskök, és még sok remek madárral futottunk össze.. Nagyon jó szakvezetőt kaptunk, aki állványos teleszkópot is hozott magával, így mindent testközelből figyelhettünk meg. Egy tippet is kaptam egy közeli gyurgyalagtelephez. Pannával élmény volt becserkészni, ő távcsővel kúszott, én fényképezőgéppel :) Külön móka volt a szalakótákat lesni az útmenti vezetékeken. Nálunk nem találkoztam még velük, így be voltam sózva, és Panna is rákattant a "kékcsókák" lesésére. Ezen a napon nem, de másnap szerencsénk volt, és többet is láttunk a Gyurgyalag mellett talán legszebb madarunkból.

6. Nap. Irány hazafelé. Útközben megálló Kecskeméten, majd Ópusztaszeren.

Okorági fás legelő

2010-07-04T07:09:00.001-07:00

Egy tavaszi Sellyei út során figyeltem fel az Okorág határában elterülő fás legelőre. A legelőt az Okor patak szeli ketté. Egyik felét már művelésbe fogták, a néhány megmaradt fa szántóföldön áll. A másik cserjésedik, elvadult:

A legelő mindössze néhány pusztuló tölgyből, és pár kőrisből áll. Listás fa nem akadt horogra:

A legnagyobb ez a 450-es. Gyökere közt rókatanya, oldalában legelésző őz:

Egy bokor mögül kilépve pár méterről néztem farkasszemet őkelmével. Annyira meglepődött hogy földbe gyökerezett a lába:

A szántóföldön kisebb-nagyobb tócsák. Bennük a megszokott ebihalak és rákocskák helyett az Okor áradása, majd visszahúzódása után kiszorult kishalak kínlódnak. A szúnyogok nem nézik hogy déli tizenkettő, ők és a hőség hamar hazaparancsolnak.

Szigetvár - Gyertyános

2010-06-13T02:16:00.000-07:00

A kánikulában nem akartam nagyobb utat bevállalni, így csak egy közeli erdőbe bringáztam el, még jókor reggel, kibirható időben. Az erdő egy öreg gyertyános., ahol azért akad néhány szebb tölgy is, egy 490-essel az élen.

Az egyetlen listás találat ez a 339-es gyertyán(46.063767,17.762561). Bal oldalt a háttérben egy 6 m körüli szürke nyár. Koronája letört egy villámcsapás miatt, belseje teljesen kiégett. Még hajt, de így már nem veszem fel a listára:

Szúnyog viszont annyi van, hogy nem túlzok amikor azt mondom, többszáz darab támadott folyamatosan az erdőben. A flakon riasztóm felét elnyomtam ezen az egy úton, és még így is annyi csípést összeszedtem, hogy külön-külön nem is beazonosíthatóak, a kezem egyben lüktet, és bedagadt a szám :)

Mezei szil - Nagyváty

2010-05-24T09:06:00.000-07:00

A nagyvátyi mezei szil már a Bartha Dénes féle összeírásban is feltűnik 401 cm kerülettel. A Dendrománia listáin viszont nem szerepel, így elindultam megkeresni. Út mentén fekszik egy völgy védett mélyén. A szerencsés, szélvédett fekvés miatt a messzeségbe kinyúló oldalágakat tudott növeszteni. Ezekkel a moha borította hosszú karokkal, és a laza, bohókás üstökkel mesebeli erdei óriásnak tűnik. Nem volt szerencsém még nagy szilhez, de megfogott a fizimiskája, remek fa. Kár hogy csak kevés nagy méretű példány létezik az országban. A kerülete 432 cm (46.081511, 17.937627):

Szilvafalepke(Satyrium pruni):

Más: A "fázásnak" a lelkieken kívűl néha kézzel fogható hozadéka is van: link

A Bánáti bazsarózsától a Csillagos nárciszig

2010-05-02T11:59:00.000-07:00

A hétvégén két tradicionálisan megtekintendő virág nyílott, és mivel egyiket sem voltunk hajlandóak beáldozni, így mindkét nap úton voltunk. A szombat a Bánáti bazsarózsa jegyében telt a Zengő déli oldalán, a Hosszúhetény feletti Nagymezőn. A virágzásról picit lekéstünk, de azért akadt még bőven hazánk talán legszebb vadvirágából:

A két aktuális kosbor a tavalyinál jóval nagyobb számban virított. Akadt Majomkosbor:

és az Agárkosbor is:

A hüllőket is kicsalta a nyárias meleg. Napozó zöld gyík:

És napfürdőző lábatlan gyík is elénk került:

A lepkékre sem lehetett panasz. Zöldfonákú lepke (Callophyrs rubi) helyezi petéit a Zászlós csűdfű (Astragalus onobrychis) friss hajtására:

Vasárnap az ellenkező irányba indultunk, hiszen a Csillagos nárcisz is most virít a Babócsa melletti Basakertben. A néhány hektáros rétet ilyenkor tízezerszám borítják a virágok. Előtte tettünk egy kis kitérőt Drávaszentesre, a Nemzeti Park bemutatóközpontjához. Őshonos háziállatok, szürkemarha gulya, és egy drávamenti ártéri rétekre jellemző élővilágot bemutató tanösvény található itt. Megérte:

A babócsai nárciszost jókor kaptuk el. Csúcsvirágzás:

Hedrehely-Visnye-Kápolnásvisnye-Gyöngyöspuszta-Vásárosbéc

2010-04-24T11:06:00.000-07:00

Ma lejártam a lábam, de jól esett :)

A Hedrehely-Visnye-Kápolnásvisnye vonal nagy csalódást okozott. Reméltem valami meglepetést a környékről, de egy valamirevaló fa sincs arrafelé. A májusi cserebogarak akkora tömegben rajzanak, amekkorát csak gyerekkoromban láttam. Nagymamámnál ráztuk őket a diófákról, a tyúkok oda voltak a fehérjedús csemegéért. Most is tele vannak a fák, kosárszám lehetne összegyűjteni őket:

Kihasználva egy domb takarását, sikerült 20 m távolságra becserkésznem egy csapat szarvast. Vágta:

Unalmamban lepkéket fotóztam. Előbb egy erdei szemeslepkét:

Aztán egy hajnalpírlepkét:

Végül feladtam az értelmetlen kutyagolást, és elindultam hazafelé. Az autóból kiszúrtam egy tölgyfákkal szegélyezett földes utat, és elindultam rajta. Másfél kilométeren keresztül 3-400-as tölgyek szegélyezték az utat, amely mint kiderült Gyöngyöspusztára vezetett. Nem hiszem hogy sok ehhez mérhető tölgyfasor található még az országban:

Néhány nagyobb fát lemértem. A két legvastagabb 490 cm-es. Ha már odakeveredtem megmértem Gyöngyöspuszta két jegyzett tölgyét is. A kisebbik 530-as. 4 év alatt 12 cm gyarapodás:

A nagyobb fa 546-os. Ő 13 cm-el lett kövérebb:

Hazafelé még egy gmapsről kiszúrt tölgykoronát ellenőrzök Vásárosbéc közelében. A fa 500-as volt, de feléről már leomlott a kéreg, korhad, pusztul, így nem éri el a listás méretet. Az eső is szemerkélni kezd, amiből annyi hasznom lesz, hogy ez az elgémberedett kardoslepke kezes bárányként tűri hogy egy-két cm távolságból lefényképezzem:

A kullancsokról. Ma felavattam a "kullancsbiztos nadrágot", amelyen már agyaltam egy ideje, és a héten sikerült megvarratni. Rengeteg kullancs van, minimum 20-30 dbot kellett leszedegetnem a nadrágomról, de egy sem jutott el a bőrömig. Arra is jó volt a kullancsbőség, hogy ráértem tesztelni az alanyokkal a szerkezet :) A nadrág lényege, hogy a térd alatt be van varva még egy szár ( ez vékony szellős vászonanyagból készült) és az be van tűrve a zokniba. Én még le is ragasztom szalaggal a körbe. Kívülről nem látszik semmi. Továbbá kialakítottam két visszahajtást a száron, un. pliszét, ami azt a célt szolgálja, hogy a nadrágszáron felkúszó kullancs ebben a visszatűrésben elakad, és nem jut fel az ember derekáig. Sajnos ez az ötlet nem vált be teljesen, 3-ból 1 akad el, de azért ez is több a semminél. Szerettem volna még valami csúszós műanyagból egy csíkot felvarratni, hogy majd arról lecsúszik a kullancs, de sajnos ezidáig nem sikerült megfelelő anyagot találnom. A naci most mosásban van, de ha valakit érdekel hogy is néz ki valójában szívesen teszek majd fel képet vagy videót.

Magyarország legnagyobb fája - Révfalu

2010-04-03T12:05:00.000-07:00

A múlt hét dendromán szenzációja egy hatalmas fekete nyár felbukkanása volt Révfaluból. Eredetileg közös túrát terveztünk Györggyel és Győzővel, de sajnos a bizonytalan időjárás miatt hétköznapra került az út, melyet visszamondtam. Persze a találat híre utána már bántam, hogy nem vettem ki szabadságot...

Magyarország legnagyobb törzskerületű fája, 1064 cm:

Mint egy mohával borított sziklatömb. Kerületéhez képest alacsony, alig látszik ki a környező bozótból. Nem érezni mellette a komoly matuzsálemeket körüllengő időtlenséget, erőt. Ha megtisztítanák a környékét, akkor talán kibontakozhatna, és a kellő áhitat töltené el a szemlélőt. A fa alatt kucsmagombákba botlottam:

A környéken sok a listás nyárfa. Az országban egyedülálló ez a nyárfasűrűség:

Én is találtam egy még listázatlan 650-est. Ez nem csomoros, ami nem is baj, így legalább érezni a fa tömegét (N 45 49.782, E 17 45.138):

Hazafelé beugrottam az öreg tölgyhöz Bogdására. Itt nem marad el a kívánt élmény sem. Hatalmas fa. Minden amiről egy igazi tölgy megismerszik. Kipucolták a környékét, (a szeméthalmok még eltűnhetnének) így most körbe lehet járni. A méret és robosztusság még kézzelfoghatóbb.

Miközben a fa körül tüsténkedek, alkalmi dendrománok érkeznek. Szívesen állnak modellt:

Hazafelé meg kell állni a teklafalusi legelőn. Utoljára a narancs-arany őszí színeit láttam, most a kökényvirágos-szellőrózsás arcát mutatta:

Miért hülyeség a hóvirágvédelem....

2010-03-23T00:37:00.000-07:00

A hóvirág védelmét biztos vagyok benne, hogy "nyakkendős", aszfalton nevelkedett környezetvédők találták ki. Könnyű megideologizálni, hiszen a barbár üzletelők "nagyüzemileg gyűjtik", a városok környékéről ki fogják pusztítani a tömegek, elkorcsosul genetikailag stb.stb.

Tudom, hogy sokak szerint egyetlen szál virágot sem lenne szabad leszedni soha, sehonnan. Megértem ezt az álláspontot, csak ez nem visz sehová. Egy kisgyereknek feladat kell, ő nem fog kimenni az erdőbe tavasszal, hidegben hóvirágot lesni. A hóvirágszedés rítus, családi esemény, program. Bárki bármit állít, meggyőződésem hogy közelebb visz a természethez, és mint ilyen hasznos.

Felsorolok pár érvet a szedés mellett:

Megbecsültem egyszer hány szál terem egy hektáron, beszoroztam egy vélhetőleg jelentősen alulbecsült országos termőterülettel, és alapul vettem azt, hogy minden magyar ember szed egy 50 szálas csokrot minden évben. Még így is csak a hóvirágállomány 1% lett leszedve évente....

Manapság se szednének le több hóvirágot mint 100, vagy 200 éve, így az köszöni szépen ellenne a védelem nélkül továbbra is. Sőt. Még falun is bezárkóztak az emberek, és a TV előtt zajlik az életük. Már ott sem dívik kimenni az erdőbe virágot szedni. Most még egy indokkal több hogy ki se mozduljanak a házból. A hóvirágszedés egy nagyon jó tavaszindító program volt, sok gyerek egész évben csak akkor járt az erdőben.

Sok helyet ismerek a környékünkön, de olyat, hogy bárhol is megritkult volna, én még nem láttam. Az az erdősáv ahová minden évben elvittem a családomat, tömegeket vonzott. Szerintem egy szezonban több százan szedték ott a virágot, még kereskedelmi céllal is. Nem tudtunk úgy odamenni, hogy még 4-5 család ne lett volna a 2-3 hektáros kis erdőben. A virágok száma mégsem csökkent soha. Mára az az akácos erdőrészlet - ahová azóta nem jár senki - elbozótosodott, elgazosodott. Hogy ez nem tesz jót az állománynak az is biztos. Fogadni merek, hogy senki nem tud nekem egyetlen olyan területet sem mutatni ahol a szedéstől csappant meg a hóvirágok száma.

Én gyerekként a nyaraimat és sok-sok hétvégét egy csak földes úttal bíró zselici faluban töltöttem. Nagyszüleimmel gombásztunk, hóvirágoztunk, ibolyáztunk, gyöngyvirágoztunk, mikor minek volt épp az ideje. Én - a hiba biztos bennem van - de ugyanezeket szeretném a gyerekeimmel is átélni. Azért az elég szomorú ha már ezeket az emblematikus kapcsolódási pontokat is fel kell számolni, és alternatívaként csak a fényképezés marad, mint egy múzeumban.

Azért maradt még egy érv amit a természetvédők jó ha tudnak:

A falusiak most is kijárnak a környékünkön kora tavasszal virágot szedni. No nem hóvirágot, hiszen az védett. Most törvénytisztelő módon csak "vadjácintot" szednek, azaz ligeti csillagvirágot, ami egy időben nyílik a hóvirággal, és szintén védett. Viszont annyira nem tömeges, hogy egy-egy falu határában ne tudja megritkítani a szedés...

Szentmártonpuszta, Almamellék, Riticspuszta, Csertő

2010-03-21T12:00:00.001-07:00

Kaptam egy tippet 3 nagy tölgyről Szentmártonpuszta mellett. Az arány nem javult ma sem, eddig akárhányszor mentem mások által ajánlott fát nézni, soha nem a remélt méretűekbe botlottam. A tölgyek megvannak, a két nagyobb 470-es. A hóvirágtengerben azért megérte felkeresni őket:

A következő utam egy Google Earthön kiszúrt fakoronához vezetett. Na erre a fára varrjon gombot aki tud. Szendvics. Egyik fele bükk, a másik gyertyán, a közepe meg tölgy. A kis tölgy már nem él, a két erősebb valószínűleg agyonszorította. A fa méretes darab, másfél méterig masszívan összenőve, 530 cm kerülette (N 46 09.444, E 17 53.477):

Ha már ott voltam nem hagyhattam ki a nagy csertölgyet sem:

Kíváncsiságból megmértem a kerületét a tő közelében. A 130-cm-en 592 centis fa 10 cm magasságban 840 cm kerületű(!):

A közeli juhászat felett néhány nagy bükk mutatkozott. Jól nevelten engedélyt kértem, hogy lemérhessem és lefényképezhessem őket. Pechemre a tulajdonos nem volt ott, csak a juhász, aki nem engedett be. Majd alkalomadtán még sort kerítek azokra is. A következő állomás egy már ismert hárs Riticspusztáról. Nem egy szépség, de a mérete alapján a listán a helye. Kerülete 440 cm:

Találkoztam az idei első lepkémmel is:

Egész nap keringtek felettem a sasok. Most lehet a párzási időszak. Olyan mutatványokat láttam, hogy tátva maradt a szám. Ezek a hatalmas madarak zuhantak egymásba kapaszkodva, aztán cikáztak mint a fecskék össze-vissza. Sajnos rendre messze voltak a fotózáshoz, vagy mire észbe kaptam eltávolodtak. Itt zuhanórepülés utáni kis pihenő a földön / sajnos túl messze, de ezek tényleg rétisasok, nem pulykák :) /:

Az utolsó állomás a csertői kastély parkja. A kastélypark platánja régóta ismert, jegyzett fa. Bartha Dénes gyüjtése 547 centiméteresnek mérte, míg az erdei kincseskönyv 564 centit ír. Ehhez képest hatalmas csalódás volt már megpillantani is, lemérni meg pláne. Ismét egy példa arra mennyire lehet hitelesnek elfogadni bármilyen méretadatot. A kerülete mindössze 480 cm:

Egy kis szín az elvadult parkból:

Végül ismét a kullancsokról. Könnyelműen nem készültem rájuk, így be is szereztem kettőt. Idén nagyon korán beindultak, ezentúl csak a szokásos óvintézkedések után indulok útnak.

Medvehagymázás bringaavatással

2010-03-14T10:18:00.000-07:00

Panna új bringát kapott, amit fel is avattunk a mai, Hamuházára tett kirándulással:

Célunk is volt: egy adag zsenge medvehagyma begyűjtése a családnak. Nem borít még mindent, de néhány zacskóval nem tartott sokáig összeszedni:

Az erdőben még sok a hóvirág is:

A szúrós csodabogyó is sok helyen virít:

Némelyiken még ott a tavalyi bogyó:

Sok kisebb-nagyobb madarat láttunk útközben. Ez a nádi sármány viszonylag közelre bevárt. A gépem egyik nagy hibája, hogy kis célpontnál véletlenül se oda fókuszál ahová kéne, de most viszonylag jó munkát végzett:

Egy vadászó vörös vércsébe is belefutottunk. Tőlünk 10-15 méterre csapott le az árokparton, de nem volt szerencséje. Mire előhalásztam a gépet, messzebb telepedett le:

Szulimán erdeiben

2010-03-06T07:10:00.000-08:00

Ma visszatértem a szulimáni erdőkbe, hogy a tavaly még elmaradt részeket is bejárjam. Az eredmény két újabb listás bükk. A nagyobb fa 451-es, két koronaága közül az egyik letört (N 46 07.230, E 17 48.994):

A másik 417-es (N 46 07.269, E 17 49.003) és teljesen egészséges:

Minden szín üdítő a szürkeség után. Néhol tömeges a ligeti csillagvirág (scilla vidobonensis):

Pettend - déli legelő

2010-02-28T04:09:00.000-08:00

A pettendi déli fás legelő lassan megszűnik létezni. Felverte a bozót, és a fák is szép lassan elpusztultak. Egyetlen tölgy dacol még az idővel, kerülete kerek 500 cm (N 45 59.647, E 17 42.657):

Hogy nem volt egyedül, az már csak a környéken fellelhető tuskókból látszik. Ez például jóval nagyobb átmérőjű volt tőben, mint a még álló példány:

Zsibót, Nyugotszenterzsébet

2010-02-21T06:11:00.000-08:00

Az év első tavaszias napja napsütéssel kényeztetett. Ilyen időben a sárdagasztásért sem neheztel az ember, főleg ha nem is olyan vészes mint amit várt. Az első utam a zsibóti szőlőhegy keleti felén húzódó erdősávba vezetett, ahol pár nagyobb bükköt mutatott a térkép. A kisvirágú hunyorok már teljes pompában:

Valóban itt vannak a nagy bükkök, de a listás méretet nem ütik meg:

Akadnak viszont gyertyánok. Egyikük 330-as (N 46 04.967, E 17 51.322), míg ez a szépség már 386-os (N 46 04.842, E 17 51.244):

Ezt a 350 körülit - lehet még benne egy kis élet - inkább nem jegyzem fel:

A nyugotszenterzsébeti falu végén egy hosszú völgy vezet fel az erdőkig, a két oldalán öregebb fákat is rejtő erdősávokkal. Gyertyánok, néhány körte, cser fordulnak elő, de nem azok a méretek, amelyeket vártam. A völgy közepén a bozótosban egy nagyobbacska tölgykorona. Csak kötelességtudatból vágok át a tüskésen. Nem először bizonyosodik be számomra, hogy egy fa koronájából nem szabad elhamarkodott következtetést levonni a méretére vonatkozóan. Gondolná valaki erről a pár csenevész ágról, hogy komolyabb tölgy?:

Az fa egyik felét villám sujtotta, leégett. A másik fele ( a képen bal oldalon) még viszonylag egészséges:

Törzsének egy része is kiégett, jó nagy darab hiányzik belőle:

Egészségesen 6 m feletti volt, még így megrokkanva is 590-es (N 46 05.398, E 17 54.652):

Az erdőben rengeteg a szarvasnyom. Itt az agancsváltás ideje. A fákhoz dörzsölik egyre idegesítőbb tavalyi függelékeit, míg az le nem hullik. Ha nem egészben, akkor darabokban:

Lad és Hedrehely között

2010-01-24T12:10:00.001-08:00

A mai túra a Ladtól északnyugatra elterülő fás legelők maradványait célozta meg, nagyjából félútig Hedrehely felé. A Zselic minden szépsége egyesült ezen a területen, nyugalmas dombok között vitt az utam. Meglepetésre az egyik dombháton - kilométerekre a legközelebbi aszfaltos úttól, vagy településtől - egy szép kápolnába botlottam. A térképen fel sem tűnt a magasból:

A közelében, egy domboldalon 480-as tölgy áll. A valós méreténél jóval nagyobbat mutató, érett formájú fa:

Ezen a területen a legelőerdők gyertyános-tölgyesek voltak, de csak egy 342-es gyertyán ami említésre méltó (46.169597,17.661359). A visszaúton a faluhoz közelebb eső terület már érdekesebb volt. Itt is a tölgyes-gyertyános elegy dominál, de belekeveredett néhány közel 400-as bükk, és gyenge háromszázas juhar is. A legszívfájdítóbb pillanat egy tarvágott dombtetőn fogadott, ahol több négyszázas tönk között egy nagyon vén tölgy csonkja áll. A fa beteg lehetett, hatalmas odút fogott körbe az 5-10 cm vastagságú palástszerű kéreg. Méretet nem mértem, de jóval 5 méter feletti volt életében. Remek területtel határos, sok 400-as tölgy, öreg juhar, bükk, gyertyán alkotja, komoly fát viszont nem találtam. Sok a vad, hol 50-es szarvascsorda ugrott fel előttem, és menekült nagy dobogással, hol dámok riadtak meg. A fejem fölött fekete harkály kopogott, és apró madárzsákmánnyal a karma között repülő karvalyhoz is volt szerencsém. A legnagyobb tölgy 490-es:

Hazafelé beköszöntem a ladi kastélypark tölgyikreinek:

A mai útvonalam:

Fák a ködben - Vásárosbéc

2010-01-10T05:20:00.000-08:00

Rég volt lehetőségem menni, így a nagy köd sem tartott tartott vissza egy fás úttól. A mai napra néhány hárs felkeresését tűztem ki célul, amelyek listássá minősültek át a legutóbbi feltételmódosítás után. Az első egy somogyhatvani, út mellett álló fa, melynek kerülete 444 cm (46.111239,17.70409):

Ezután a vásárosbéci hársas következett. Nagy meglepetésemre rosszul emlékeztem a fák méreteire. A legnagyobbak 370-380 cm kerületűek. Kicsit mérgelődtem a potya út miatt, aztán elindultam, hogy megnézzek egy olyan erdősávot, melyet az előző utakon még nem jártam be. A köd miatt 100 m körüli a látótávolság, szlalomozással próbálom lefedni az egész területet :) Az úttól kőhajításnyira 445-ös bükkbe botlok (46.167576,17.725278):

Aztán 302-es gyertyán(46.167428,17.724398):

Majd egy gyönyörű, egészséges, 450-es bükk (46.165035,17.72354):

355-ös mezei juhar (46.163594,17.72221):

Kapitális mezei juhar. Nagyon szép, egészséges fa. 372 cm(46.162975,17.722426):

462-es bükk, a háttérben a nagy juhar (46.162915,17.722812):

Néhány pazar formájú 400-as tölgy is van a területen:

Fagyos napkelte Zengővárkonyban

2009-12-22T00:40:00.000-08:00

Reggeli séta -15 fokban:

Helesfa - Nádassy kastély parkja

2009-12-10T06:57:00.000-08:00

A Helesfa és Dinnyeberki között található kastély ma szociális otthonként működik. Csak engedéllyel látogatható. A park kora 200-220 év, de az eredeti növényekből már csak néhány maradt mutatóba. Fura, föld felett szétterülő négyszázas szelídgesztenye. Ágait gondosan alátámasztották:

A kastély előtt áll a két legszebb fa, a mammutfenyő és a gyantás cédrus:

A cédrus közel 4 m kerületű. Arisztokratikus szépségét kiemeli a kastély:

A mammutfenyő meglepetést okozott a méretével, kerülete 588 cm. Még néhány év és a listán a helye. Messze a legnagyobb baranyai példány:

Hazafelé még lekaptam a Helesfa főterén álló listás zöld juhart is (400 cm):

Hajdan volt gesztenyék.....

2009-11-24T04:26:00.000-08:00

A szelídgesztenye az egyik legszebb fánk. Göcsörtös, ágas-bogas ősfa. Ilyennek rajzoljuk a famatuzsálemeket. Ma is akadnak szép példányok itt-ott, de a hajdani Kőszeg környéki, vagy mecseki gesztenyeerdők már nem léteznek. Néhány korabeli rajzon és képen még megcsodálhatjuk a legszebbeket:

A kőszegi Királyvölgy "Ezeréves" gesztenyefája, egy 1864-es illusztráción:

Ugyanez a fa az 1930-as évek elején:

Pécs környékén hajdan mesebeli gesztenyések húzódtak. Egyik legszebb példányuk ez a fa volt, mely a Dunagőzhajózási Társaság tulajdonát képezte:

Ma Zengővárkony környékén található az ország legszebb gesztenyése ( link). Érdekes, máig élő szokás, hogy a gesztenyeerdőkben az egyes fáknak más és más a tulajdonosa. Minden falusi tisztában van azzal, hogy melyik az övé, és természetesen adásvétel tárgyát is képezik. Egy termő fa a 2009-es őszi árak szerint huszonötezer forintot kóstál.

Bezzeg régen....

2009-11-17T00:55:00.000-08:00

1931-ben ez a sárvári fa volt csonka Magyarország legnagyobb tölgye. A fa Ferenc bajor királyi herceg kastélyának parkjában állt, és az uradalom egykori tulajdonosai, a Nádasdy grófok valamelyike ültette egykor. Korát 4-500 évre becsülték:

A világ másik felén

2009-11-16T02:01:00.000-08:00

Egy érdekes fás hírbe botlottam a minap. A fák fotózása néha nehéz feladat, én is jártam már úgy, hogy a sűrű bozót miatt csak fél méterről tudtam volna képet készíteni. A mi problémáinknál eggyel nagyobb léptékű gond ha a fa 100 méter magas:

Ebből a videóból kiderül mekkora macera volt a fotó elkészítése:

Régi adósságok: Teklafalu, Tótújfalu, Bogdása

2009-11-14T07:51:00.001-08:00

A közelünkben van néhány nagyszerű fa, amelyeket eddig nem látogattam meg. Bevallom, számomra izgalmasabb volt ismeretlen fák után kutatni, mint a már meglévőket felkeresni. Most adta magát az idő hogy elinduljak. Először Teklafalu nagyszerű legelőjén sétáltam egyet. A reggeli ködöt lassan eltüntette a kelő nap:

Aztán Tótujfalú hatalmas tölgye következett (697 cm). A lombja már csonka, évek óta nem növekszik. Elhanyagoltan, gazzal borítottan áll az út szélén:

Végül a bogdásai óriás. Kerülete kereken 750 cm. Gyorsabban gyarapszik mint a baki nagy fa, így egy-két éven belül a legnagyobb tölgyünk lehet. Sajnos itt is teljesen elhanyagolt a fa környéke, alatta hatalmas letört ágak, bodzabozót:

Régi ismerősök és Deák Ferenc fűzfája

2009-11-07T05:34:00.000-08:00

A kehidai hosszú hétvége esős időjárása sajnos nem adott alkalmat fázásra, így csak két útba eső öreget terveztünk be. A szőkedencsi hársat reméltem hogy már őszi díszben találom, de sajnos még üde zöld. Így lombköntösben majdnem fényképezhetetlen, nem lehet olyan képet készíteni amely hűen visszaadja a fa arányait és méreteit:

A szentgyörgyvári Öreghegy vén gesztenyéje bezárkózott, évről évre kevesebb életjelet ad. A nagy törzs még nem adta fel, néhány ceruzavékony új hajtást látni itt-ott, még a halottnak tűnő törzs magasabb pontjain is. A fát 1864-ben villámcsapás érte. A villám végigfutott a déli oldalán, de szerencsére nagy kárt nem tett benne. Ennek emlékére feszületet függesztettek rá, mely azóta is az 1864-es évszámot jelzi. Az 1928-as évből már van méret adatunk, Földváry Miksa szerint mellmagassági kerülete kerek 7 m volt akkoriban. Nyolcvan év alatt 119 cm-t gyarapodott:

A végére egy majdnem listás fűz. Nem tudom mi a helyzet a sérült fákkal. Ez a jókora példány ép állapotban jócskán 600 cm felett lehetett, de fele sajnos leomlott. Nem mértem meg, mert az eső visszatartott, de most is határeset lehet. Érdekessége, hogy Kehidakustányban, egy egykor Deák Ferenc tulajdonában lévő vízimalom mellett áll, mely a Zala folyón (itt még inkább csak patak) működött. Deák 130 éve halott, egy kis képzelőerővel akár azt is feltételezhetjük, hogy ez a fűzfa még látta a haza bölcsét. Én mindenesetre elkeresztelem "Deák Ferenc fűzfájának". Ezentúl így fogom jelölni a fák helyét: ( klikk ide )

Egy szép őszi nap

2009-10-31T10:47:00.000-07:00

Ma Pósfai György társaságában végigjártuk a nyár óta eltelt időszak legszebb találatait. Sorra kerültek a lajosházai nagy fák is, mint a csertölgy (584 cm):

a barkóca berkenye (317 cm):

a mezei juhar (372 cm):

Miközben a juhart mértük, a fejünk feletti odúból macskabagoly kelt szárnyra. Letelepedett a szemközti tölgy ágára:

A nagy öreg (687 cm):

A merenyei szépség (619 cm) koronaátmérője 35-40 m. Én még nem találkoztam ekkora lombozatú tölggyel:

György szorgosan dolgozik a Machettével:

magyarlukafai tölgy (563 cm):

vásárosbéci bükk ( 455 cm):

Akkor és most

2009-10-27T05:24:00.000-07:00

Így festett jó negyven éve a balatoncsicsói hatszázas bükk:

2002-ben leomlott, mára már csak a csonkja áll:

A budai vár alatti öreg japán akác a 70-es években:

És ma:

(források: Papp József: Magyarország védett területei 1975; Dendrománia, Baranyai László blogja)

Albino veréb

2009-10-17T07:40:00.000-07:00

A házi verebek helyhez kötött lények, képesek néhány kilométeres körben leélni az életüket. Ugyanazokon a helyeken majdnem biztos hogy ugyanazokkal a madarakkal futunk össze. Ez persze csak akkor feltűnő ha valamelyik kilóg a sorból. A parkolóban ahol reggelente az autómat hagyom népes verébcsapat tanyázik. Köztük él ez a részlegesen albino példány is. Majd minden reggel összefutunk, de sajnos ennél jobb képet nem sikerült lőnöm róla:

Kicsit utánanéztem és a verebek között nem valami eget rengető ritkaság, nagy létszámú városi populációkban előfordul. A neten számos érdekes albino állat képe fellelhető, a pávától:

Az alligátorig:

Vajda Ernő - Fák, Ligetek, Erdők

2009-10-12T03:57:00.000-07:00

Az 1961-ben megjelent könyv egy fejezete a Védett öreg fákkal foglalkozik. A könyv csak nehezen megszerezhető, szerzői jog már nem védi, így ezt a fejezetet bescanneltem és közzéteszem:

Vajda Ernő: Fák, Ligetek, Erdők - Védett Öreg Fák című fejezete

Mozsgó - Jedinkaszőlő

2009-10-11T00:56:00.000-07:00

Az eddigi bejegyzésekből úgy tűnhetett, hogy bármerre is indulunk a környéken, ott öreg fákba botlunk. Sajnos nem így van. Azoknak akik már unták az egyhangú fabeszámolókat jó hírem van: Elfogytak a környékünkön a felderítendő területek. Az utolsó utam Mozsgó mellé, a szőlőhegy melletti beerdősödött legelőerdőbe vezetett. Öreg bükkök, körték, és néhány tölgy alkotják. A bükkök erősen pusztulnak, több volt ledőlve, mint lábon. Ilyen mennyiségű kullancsléggyel még soha nem találkoztam, tucatjával támadtak,és bújtak a hajamba, ruhám alá. Még otthon a fürdés, hajmosás után is előkerült egy valahonnan.

403-as formás, szétterülő koronájú bükk (46.12664,17.866171) :

Szépséges öreg körték is akadnak:

Ez pedig éppen csak listás, 400 cm (46.127049,17.866278):

Szulimán bükköseiben

2009-10-04T01:29:00.000-07:00

A csertői út közvetlen folytatása volt a mai, hiszen a két szőlőhegy egy szépséges,(és magas ) zselici dombon osztozik. A déli oldal, és a tető egy része Csertőé, míg az északi Szulimáné. A tetőről pazar a kilátás a környező tájra. Meglepett a táj szépsége, újszerű volt, szokatlan ahhoz képest hogy néhány kilométerre fekszik tőlünk. Hajdan az egész dombot bükkösök boríthatták, mára ezeket felszabdalták a szőlők, de tanúnak itt-ott megmaradtak bükk csoportok, melyek a magasból jól beazonosíthatók. Ezeket igyekeztem ma bejárni. Nagy öröm volt amikor a kinyomtatott google térképpel a kezemben közeledtem a kinézett helyhez, és az erdőben valóban fel is tűntek a méretes fák. Akadt olyan hely, ahol már csak halott fákat találtam, egyetlenegy, félig leomlottban volt még élet, és bár a fele hiányzik, még így is listás - 402 cm (46.123056,17.811615). Máshol ez a 412-es (46.120505,17.810456) egy 450-es tölggyel állt párban:

Egy másik erdősávban 3 listás méretű akadt egymás mellett. A bal oldali 450-es (46.114759,17.806455), a másik 410-es (46.114919,17.806471):

A harmadik 430-as (46.114525,17.806761):

Ismét egy másik hely, és egy 535-ös fa (46.122774,17.80301). Egykor kettős törzsűnek indulhatott, de még fiatalon összenőtt, és mára egységes fává fejlődött. Én elfogadtam egy fának:

A végére két méreten aluli bükkszépség:

Szárnyra kelő Rétisas a Szomor-féle halastó mellett, útban Csertő felé:

Falista

2009-09-25T03:31:00.000-07:00

Elkészítettem én is a listámat. A falisták térképpel menüpontból ezentúl elérhető. Rá kellett már szánnom magam, hogy ne sikkadjanak el a találatok a gyarapodó blogbejegyzések tömegében. Csak a saját találatokról vezetem majd, a már jegyzett fák felkeresését nem rögzítem.

Sasrét, Csertő

2009-09-19T06:29:00.001-07:00

Panna erdei iskolában volt Sasréten, így amikor érte mentünk útba ejtettem a rét öreg tölgyét. Az erdei kincseskönyv 628 cm kerületet jegyez, a dendrománia 2003-as mérése 609-et. Kiváncsi voltam én mit mérek így 6 év után. Ahogy megpillantottam a fát az első benyomásom az volt, hogy szép, de nem néz ki hatszázasnak. Lódarazsak lakják, vészjósló moraj a zúgásuk a fa közelében, de kicsit hűvösebb az idő, így nem voltak túl élénkek. Én akárhogy mértem nem sikerült 600 feletti kerületet összehoznom. Nekem 580-590 körüli értéket mutatott a szalag. Talán nem voltam elég elnéző, és nem mértem bele egy dudort, ami egy egykori bekérgesedett ágcsonk:

Szombat délelőtt (amíg otthon megfőtt az ebéd) bringára pattantam, és a tőlünk földes úton 3 km-re lévő Csertőre tekertem. Útközben a kis halastó mellől két Rétisast vertem fel, sajnos mire előkaptam a gépet már csak a farkukat fotózhattam. Egyre többször kerülnek szem elé felénk, akárcsak a Holló, ami kifejezetten gyakori, és szinte minden kiránduláson hallható rekedt károgása a magasból. Csertőn kastélypark is van szép fákkal, de sajnos bejutni majdnem lehetetlen. Talán majd egyszer bekönyörgöm magam. Addig is a falu környékét vettem célba, bár sok reményt nem fűztem az úthoz. A falu egykori legelője teljesen elcserjésedett, pechemre akác/kökény eleggyel, így beszereztem némi fájdalmas emlékeztetőt amíg végigküzdöttem magam. A szokásos bükk/tölgy/juhar/gyertyán elegy, de mind listás méret alatt. A földes út mellett viszont egy jókora Mezei juhar áll. Egykor szép, formás fa lehetett, 6 főága volt, mára ez kettőre fogyatkozott. A kerülete 399 cm ( 46° 6'9.16"É, 17°48'24.70"K):

Egy távolabbi erdősávban áll néhány éltesebb bükk. Nem szerencsés hely ez a bükköknek, az egykori legelőn, és itt is már azelött összerogynak, hogy komolyabb méretet érhetnének el. Egy 440-es példány azért akadt ( 46° 6'32.90"É, 17°49'13.32"K):

A tavaszi 10 kullancs óta bevezett világos nadrág, és ragasztószallaggal erősített betűrt zokni bevált. Jópár kullancsparadicsomot megjártam azóta, és egyetlen egy sem jutott át a védelmi vonalon (a nadrágszáramon ma is elvérzett pár darab). Igaz hogy a legfrissebb túradivatnak nem felelek meg, de már kinőttem a szégyenlős korból :)

Sütkérező C-betűs lepke:

A hátsó szárny fonákján a névadó, a fehérrel kaligrafált c-betű:

Sáfrányszínű kéneslepke - Colias crocea:

Vásárosbéc körül

2009-09-05T09:34:00.000-07:00

Vásárosbécen már jártam, sok szép öreg fa áll erdejében. Úgy gondoltam érdemes még egy kicsit körbejárni a falu határát, mert a G.Earth jellegzetes öreg fás mintázatot mutat a környező erdőkben. És nem is hazudik. Bármerre indultam öreg fákba botlottam. Négyszázas tölgyek, háromszázas bükkök, szép juharok, gyertyánok, körték. Épp csak akkorák, hogy a listás méret alsó határát súrolják. Gyertyánból 302-es a rangidős,( 46°11'33.45"É, 17°42'49.92"K), juharból ez a 320-as volt a legszebb (46°10'2.75"É, 17°43'40.79"K):

Gyertyánok az erdőszélen. A fények már az őszt idézik:

Halálfejes lepke II.

2009-08-31T10:25:00.000-07:00

Valamikor július végén búcsúztam el Farkincástól, a nálunk nevelkedő Halálfejes lepke hernyótól (link). Lassan lejárt a harminc nap, és a 33. után úgy gondoltam, az én lepkém már nem fog kikelni. Óvatosan kiborítottam a földet az edényből, és kisebb sokkot kaptam, amikor az aljáról kiborult a gubó, és benne a virgoncan fickándozó báb. Nálam okosabbak persze felvilágosítottak, hogy a lepkék bábideje nagyon rugalmas, Halálfejesnél általában 30 nap, de ha gondol egyet akkor lesz belőle 50. Szóval kár volt aggodalmaskodni, és felesleges kockázatnak kitenni a zargatással. Meg is ijedtem rendesen, és a félig összetört gubót a bábra borítva megpróbáltam helyrehozni a dolgot. Aztán tegnap este 1 órakor megtörtént a csoda, kaparás hangjára ébredtem, és a gubó felfordítása után előkerült a frissen kibújt szépség. Feleségem látva hogy itt már nem sok alvás várható rutinosan átköltözött a lányom szobájába, én meg lélegzetvisszafojtva figyeltem a gyönyörűséget, ahogy pihenőhelyet keres. A szárnyai még csökevényesek, folyadékot kell pumpálnia beléjük, hogy kifeszüljenek, és elnyerjék végső formájukat. Hiába próbálom rábirni hogy egy párnán tegye:

Nem áll le, míg a melkasomra kapaszkodva végre megül. Röpke egy óra ücsörgés vigyázülésben, és teljes szépségében tündököl:

Miután telepumpálta szárnyait, megnyugszik, és én is ledőlök. Nem sokáig tart a nyugalom, helikopterzúgásra ébredek. Sejtettem, hogy nem úszom meg a hajnalt, a szenderek ugyanis az éjszaka folyamán kétszer kelnek útra: a kora esti, és a hajnali szürkületben. A világítást gyorsan felkapcsolom, így a lepke épségben megéri a nappalt:

Az elhagyott gubó a bábburok maradékával:

Nincs más hátra mint a természetszerű fotózkodás, és az elengedés:

A barackfa törzsén igazán demonstratív a mimikri:

A Halálfejes lepke tavasszal indul el Afrikából, ahol addigra már kiég a vegetáció. Júniusra meg is érkezik Európába, ahol ha kedvező helyet talál lerakja petéit. A vándorlás iránya ősszel megfordul, a tápnövények és virágok Európában lassan eltűnnek, a lepkék pedig újra elindulnak Afrikába. Reméljük Rozsdás - ezt a nevet kapta lányomtól a második keresztségben - is rendben hazaér.

A végére egy gyenge videó, amin ha fülelünk kihallható a lepke hangja (háromszor "cincog", miközben kitessékelem a dobozból):

Két út

2009-08-21T09:48:00.000-07:00

Egy a magányos, kerékpáros-fakeresős fajtából, egy a családdal:

Első: Riticspuszta

A Szentlászló melletti Riticspuszta egykor Festetics birtok volt, tanyasi iskola működött rajta. Az érdekesség az a történetében, hogy még 1967-ben is okította itt az utolsó tanító a nebulókat, szám szerint kilencet. Micsoda ajándék lehetett ide járni! Rigófüttyös, őzes- nyulas, ringlós iskolábajárás. Csak földesút vezet ide, poros, szélein már bozót verte fel az öreg hársfasort. A hársfasor igazán impozáns, 450-es is akad fái között. Az iskola épülete szép állapotban, de a tanya maga lakatlan. Két nagy istállóépülete mögött az elcserjésedett legelőn négyszázas cserek és háromszázas hársak.

Riticspuszta messziről

Pusztuló magtár

Riticsi gyurgyalag:

Második: Görcsöny - Mánfa - Máré-vár

Egynapos kirándulásunkon Máré vára volt az úticél Magyaregregy mellett, közben érintettünk két olyan helyet is ahol még nem jártunk. Az első a görcsönyi kastély. Szokatlan skót stílusban épült kastélyt látni Magyarországon, pedig ez ilyen:

A kastély parkja is impozáns a tóval, bár nagy fákra sajnos nem lehettet számítani, hiszen az épület építésével egyidőben, 1901-ben alakították ki. A képek sajnos csalókák. A kastély tényleg szép, de idősek otthonaként működik. Amikor körüljártuk már kicsit megkopott tudatú anyókák ténferegtek, gondozók bagóztak az ajtók elött, és a konyhaablakok felől lecsószag terjengett. Erre feltette a koronát a portán bömbölő 3+2, és a park fokozatos pusztulásának, gondozatlanságának látványa.

Melegedünk rendesen, a park Gránátalmái szépen teremnek:

A második kitérőnk a mánfai Árpád kori templomhoz vezetett. Két szép ezüsthárs emeli ki a templom szépségét:

Aztán már tényleg irány Máré-vár. A hegy lábánál a parkoló közepén szép gyertyán álldogál. A lista végére odaérhet a 302 centijével:

A hegytetőn a vár lábánál szép bükk:

Hős várvédő:

Pazar kilátás:

Igazi sötét alagút teremmel. Csak a vaku fénye világítja meg:

A vár mondája is felettébb érdekes, érdemes elolvasni emitt >>>>.

Tölgyóriás!

2009-08-09T10:48:00.000-07:00

Ma 9-től fél 5-ig úton voltam, 40 km kerékpár és minimum 15 km gyaloglás a mérleg, ha csak a duatlonteljesítményt nézzük :).

A program nagy vonalakban: Kerékpárral Somogyhatvanra, onnan földesúton Ceglédpusztára, közben kis kitérő egy reményteljes tölgyhöz (nem is említem többet, méreten alulinak bizonyult), majd onnan földesúton tovább a Lajosházai legelőre (közben egy kitérő Merenye felé egy tölgyhöz), majd tovább a Kálmáncsai erdő egy reményteljes részére. Visszafelé a Merenye-Görösgal útvonalon haza.

Most az egyszer megfordítom a kronologikus sorrendet, az igazán szép dolgok maradjanak csak a végére. A kálmáncsai erdőben sok a nagy tölgy, zömében négyszázasok, és listásként egymagában ez az 506-os (46° 5'34.87"É, 17°37'56.61"K):

Akad itt szép gyertyán is, 370 cm kerülettel (46° 5'57.95"É, 17°38'3.92"K):

Az erdő szélén. Beérett a parlagfű, lehet aratni:

Lajosháza legelője a kedvencem lett. Pici és színes. Olyan mintha nem is legelőn, hanem egy elhanyagolt kastélyparkban járnánk. Szép cserek, juharok, gyertyánok, körték, girbegurba négyszázas hársak sorakoznak.

Az öreg vadkörte terméssel tele:

372-es furcsa, bükköket idézően égbetörő juhar (46° 6'1.13"É, 17°38'58.35"K):

És egy 386-os vénséges vén gyertyán (46° 6'2.40"É, 17°39'16.04"K):

Kapitális cser, a kerülete 584 cm (46° 6'7.02"É, 17°39'11.33"K):

Ez a 317-es fa kifogott rajtam, beazonosítása folyamatban (Pósfai György Barkócaberkenyére tippel - 46° 6'5.03"É, 17°39'9.49"K):

Ceglédpuszta és Lajosháza között félúton tettem egy kitérőt egy reménybeli nagy tölgy kedvéért. Egymagában áll egy szántó szélén:

Vénséges vén, tiszteletet parancsolóan robosztus:

Odvában méhek vertek tanyát, a méretkezés kis bátorságot igényel:

Állványt nem hoztam, a méretarány emberke kedvéért egy bodza ágára akasztom a kamerát:

A kerülete 687 cm. A 15. a legnagyobb hazai tölgyek sorában (46° 4'33.26"É, 17°40'24.22"K)

Fót - Somlyó

2009-08-08T11:40:00.000-07:00

Családi program miatt Gödöllőn jártunk. Átkeltünk Fóton, én meg gyorsan lecsíptem magamnak két órát a legendás Fóti Somlyó kedvéért. No persze csak a lepkészek körében legendás, itt él a Fóti boglárka (azóta már átkeresztelték, de én már maradok ennél a névnél), mely sokáig csak innen volt ismert hazánkból. Íme a hegy:

A Fóti boglárka sajnos csak június közepéig repül, így reménytelen volt találkozni vele. Fotóztam helyette két másik boglárkaszépséget. Ezt a nemtudommit:

És ezt az Ezüstkék boglárkát (Polyommatus coridon)

Felénk nem fordulnak elő, így nekem érdekes növények, a Közönséges bábakalács:

és a Réti szegfű:

A harminc fokban a hőgutát kockáztatva vágtam neki a hegyen futó tanösvénynek. A kiindulási ponton még egy kis tájékoztatófüzetet is kaptam.

A hegytetőn szerencsére molyhos tölgyes terül el, így némi árnyékhoz jutottam. Az erdő szélén Szürkeöves szemeslepkék járták óvatlanul násztácukat:

A tájékoztatóban meglepetésemre nagy fát is emlegetnek. Ezt a formás példányt az ország három legnagyobb molyhos tölgye közé sorolják. A dendromán ezen mosolyog, de azért fényképez:

A kerülete (szemre) 350 cm környékén.

Halálfejes lepke

2009-07-28T04:06:00.001-07:00

Goji bogyóról került elő az egyik legtitokzatosabb és legkülönlegesebb lepkénk hernyója. A Goji bogyó kínai mindent gyógyító csodanövényként rendelhető a katalógusokból, miközben sok helyen tele vele az árokpart. Gyakorlatilag megegyezik a mi Ördögcérnánkkal. A hernyó maga is csodálatos, hatalmas jó 10 cm hosszúságú, és ujjnyi vastag jószág. A kép estefelé készült, ezért a színeket sajnos már nem adja vissza:

A Halálfejes lepke a legnagyobb testű európai lepke. Ezt a hatalmas testet lehetetlen lenne nektárral megtölteni, ezért a lepke a méhkaptárakba is behatol, hogy mézet raboljon. Erős kitinpáncélzata, és vastag szőrbundája megvédi amíg csak egy-két méhhel kerül szembe. Sokszor azonban pórul jár, a méhek halálra szurkálják és tetemét kidobják a kaptár elé. Különlegessége még, hogy ciripelő hangot hallat. Erre csak néhány lepke képes, a halálfejes lepkének viszont a bábja és hernyója is percegő hangot ad. ( Ez utóbbit én nem tapasztaltam a bábban pedig a már kibújásra készülő lepke ad hangot).

A halálfejes lepke igazi vándorlepke. Tulajdonképpen afrikai faj, csak európa legdélibb partvidékén találjuk meg télen. Innén repül északra, és útközben, ha elég táplálékot talál lerakja petéit. Az itt kifejlődött lepkék ősszel visszaindulnak délre.

A mi hernyónk - Panna lányom Farkincásnak keresztelte el - nem sokáig vacakolt, már a második nap elsötétedett, (ez a jele a közelgő bábozódásnak) és keresni kezdte a talajt, amelybe beáshatja magát. Meg is kapta egy homokozóvödörben a laza kerti föld és perlit keverékéből álló közeget - remélem megfel neki. A vadon befogott hernyók egy részéből sajnos nem lesz lepke, mert a fürkészdarazsak - a rovarvilág kakukkjai - belepetéznek a hernyókba. A bebábozódásig semmi jele a fertőzésnek , viszont a bábból a lepke helyett darazsak fejlődnek ki.

A hernyó színe a bábozódás közeledtével elsötétedik, és nyugtalanná válik:

Egy perc alatt beásta magát. A halálfejes lepke bábidőszaka kb. 30 nap, így viszlát Farkincás augusztus végén!

Újra Patosfa

2009-07-25T06:42:00.000-07:00

A ladi nagy fák lelőhelye és a patosfai erdő egy jókora erdőtömb részeit képezik, így éltem a gyanúperrel, hogy a patosfai részen még érdemes körülnézni. Rengeteg a vad, hol szarvascsapatba, hol dámborjúba, hol dámbikába botlottam. A bika volt a legtürelmesebb fotoalany:

Az erdő olyan vegyesfelvágott amihez még nem volt szerencsém. Itt minden van: öreg tölgy, cser, bükk, gyertyán, juhar, körte, kőris, akác. Hatalmas területen, de sajnos nem túl sűrűn helyezkednek el az öreg fák, így rengeteg gyaloglásba került nagyjából bejárni. Még így sem vagyok biztos hogy nem maradt -e el a java.

Bükkből a legtöbb nagy fa kidőlve hever (talán a vihar is besegített itt is), de néhány azért még lábon áll. Két 410-est, és ezt a 450-est mértem (Nem pontos koordináták - 46° 9'22.68"É, 17°40'37.47"K):

Az illedelmesebbje már messziről köszöntött. Ahojte!!!:

Juharból 310-est mértem, Gyertyánból ez a 330-as a legnagyobb (Nem pontos koordináták - 46° 9'21.52"É, 17°40'25.59"K) :

Már épp hazaindultam amikor véletlenül belebotlottam a nap legkomolyabb fájába. Öreg, leharcolt tölgy, ráadásul egy nagy ágát ennek is elintézte valamelyik vihar. Elsőre nézegetem a centit, nem értem hogy lehet hogy 480-at mutat, amikor jóval nagyobbnak saccoltam. Aztán persze rájövök hogy egy méterrel már odébb járok, így a kerület 580 cm :) ( 46° 9'13.77"É, 17°40'30.89"K)

Az árnyas helyeken gyakori a Kis fehérsávos lepke (Neptis sappho):